Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Seres Péterné: Miskolc törvényhatósági joggal felruházott várossá alakulása, 1907-1909
MISKOLC TÖRVÉNYHATÓSÁGI JOGGAL FELRUHÁZOTT VÁROSSÁ ALAKULÁSA, 1907-1909 SERES PÉTERNÉ Miskolc város törvényhatósági jogállásért folytatott harca egybeesett a kiegyezés után kapitalizálódó Magyarország közigazgatásának rendezésével. A központi igazgatás problémáit az ún. kiegyezési törvények szabályozták. A területi igazgatás rendezése volt a nehezebb feladat, a feudális nemesi megyék és a kiváltságos városok féltve őrzött jogait kellett megnyirbálni az egységes rendszerbe foglalt területi apparátus kiépítése érdekében. Az első lépés a köztörvényhatóságok rendezéséről alkotott 1870. évi 42. te. volt, ez a törvény tisztázta és foglalta §-okba a törvényhatóság fogalmát; önálló törvényhatóságnak minősítette a volt nemesi vármegyéket, a kiváltságos kerületeket, a székely székeket és a volt szabadkirályi városokat. 1870-ben Magyarországon 153 önálló törvényhatóság volt, köztük 72 városi önkormányzat, melyek közül igen sok az akkori mezővárosi szintet sem érte el. A törvényhatóságok területében, népességében és gazdasági fejlettségében meglevő aránytalanságokat csökkentette az 1876. évi 20. te., mely 42 törvényhatósági jogú várost rendezett tanácsú várossá alakított át, s az 1876. évi 33. te., mely a megyék területét rendezte. 1870- ben Miskolc nem volt szabad királyi város és nem rendelkezett a törvényhatósági jogot biztosító királyi kiváltságlevéllel. Bár az önállóságért vívott harc során többször felmerült, hogy a városnak létezett ilyen kiváltságlevele, ezt hitelesen igazolni soha nem sikerült, s az idézett törvényekben nem szerepel mint törvényhatóság. 1871- ben, a megyei és városi igazgatás rendezését követte a községek rendezése, de az 1871. évi 18. te. nem oldotta meg Miskolc és még igen sok fejlődő város problémáját. A törvényhatósági joggal nem rendelkező ún. rendezett tanácsú (r. t.) városokat a községek közé sorolta a törvény, önkormányzatát és igazgatását mindenben a megye közgyűlésének és hatóságainak rendelte alá. Olyan rendelkezéseket nem tartalmazott, melyek a magasabb kategóriába lépés lehetőségét szabályozták volna. A sértett városok — köztük Miskolc is — ennek ellenére a törvényhozás segítségével próbálták az önállóságot megszerezni. Miskolc város 1873. január 13-án tartott közgyűlésén a polgármester a zárszámadás tárgyalásakor indítványt tett Miskolc törvényhatósági jogállásának kérvényezésére.1 Miután a közgyűlés elhatározta, hogy a kérdést napirendre tűzi, élénk hírlapi vita indult meg. Az érvek és ellenérvek közül Lévay József főjegyzőnek a „Borsod” című lap 1873. január 23-i számában írt cikkében felbukkanó gondolatok a legfontosabbak.2 Cikkében bonckés alá vette a kérdést a lakosság — ti. polgárság — haszna szempontjából, és negatív eredményre jutva ellenezte az önállósítást, igaz csak átmenetileg. Jó érzékkel hasonlította össze a korábbi szabad királyi városi kiváltságokat — melyek akkor a földesúri szolgáltatás alóli mentesítést jelentették — az 1873. évi törvényhatósági jogállással, ami a megyei „beleszólás” hiányát jelenti csupán. Lévay sokkal fontosabbnak tartotta a még mindig meglévő földesúri függés felszámolását3, s ezzel új jövedelemforrások megnyitását a város további gazdasági, kulturális gyarapítását, s csak mindezek után az óhajtott önállóság megszerzését. 7 Levéltári Évkönyv I. 97
