Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Varga Gáborné: A Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda szerepe a vasgyári munkásság művelődésében

Esti dal Kodály-műveket. A baráti köréhez tartozó zeneszerző kollégát, Vándor Sándort Férfikarok írására ösztönzi.”21

A felszabadulás után nyílott még inkább tér sokoldalú tehetsége kibontakoztatásához. Részt vesz a város zeneéletének újjászervezésében. A városi zeneiskola, majd ennek átszervezése után a Zeneművészeti Szakiskola igazgatója. 1952-ben Budapestre költözött és az Állami Operaház első hegedűse lett. Még ma is tevékenyen muzsikál. 70. születésnapjára az Elnöki Tanács a Munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntette ki.22

A művészi eredmény harmadik összetevője az énekkar. A munkásénekkarok művészi teljesítőképessége elsősorban elvhűségüknek és annak a belső és igen értékes fegyelemérzetüknek és öntudatuknak tulajdonítható, amely olvasottságból, tanultságból és tervszerű vezetésből eredő intelligenciájuk logikus következménye. A munkásdalos tudja, hogy az ő éneke nem csupán pillanatnyi lelkiállapota kifejezése: küzdelme, éneke, munkája, tanulása és tanítása szent törekvés emberséges jelenért, boldogabb jövőért.

A Vasas Dalárda tagjai már akkor hitték és vállalták ezt a küldetést, amikor beléptek az énekkarba. Azt is tudták, hogy ezért a vállalkozásért nemcsak elismerés jár, nemcsak a közönség — és elsősorban a munkásközönség megbecsülése, hanem rendőrségi megfigyelés és kellemetlenkedés is. Az 1928 májusában rendezett debreceni dalosünnepélyen is csak nehézségek árán vehettek részt. „Feltűnt, hogy a sok tányérsapka között ezen a nyári napon az egyik dalárda fekete kalapot viselt. Csakhamar kiderült, hogy a diósgyőri rendőrség a sapka viselését betiltotta, mire a diósgyőri Vasasok mind egyforma keménykalapot csináltattak.”23

Minden szereplésük alkalmából kiemelik erényeiket. Néhány példa. „A Diósgyőr-vas- gyári Vasas Dalárda fegyelmezettsége egyenesen példás. A hanganyag szépen kiegyenlített, szövegkiejtésük tiszta és értelmes, egyszóval bőven rendelkeznek a karéneklés feltételeivel. Fiatal és nagy reményekre jogosító karnagyuk, Gránát József zenetanár és hegedűművész mesteri kézzel vezeti dalegyletüket. Az ő munkájának eredménye, hogy a modern férfikari irodalom remekbe öntött műveit is oly szépen adják elő, mint az egyszerű összetételű népdalokat.”24

„Most egyforma ruhában a diósgyőriek állnak a pódiumon és Gránát József vezénylésével Demény: Magyar Scherzóját éneklik olyan megkapóan szép előadásban, hogy az mindenkit lenyűgöz. Csupa muzsika, precizitás színtiszta harmónia árad előadásukból, mely az ünnepély legkiemelkedőbb teljesítménye volt.” (Győri dalosünnepély.)2 5

„Meleg szeretettel fogadták a Zeneművészeti Főiskola dobogóján a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének Dalkara 35 éves fennállásának alkalmából rendezett ünnepségen a hangverseny rokoni vendégkórusát, a Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárdát, amely bevált vezetője, Gránát József vezénylete alatt az egykori német munkásdalos mozgalom zeneszerzőit juttatta szóhoz és kegyeletes megemlékezéshez. Remek hanganyaga, érces tenor, öblös basszus tüntette ki a diósgyőri vendégek csapatát.”26

„Uthmann—Kelemen: Orkán, és Stubbe—Kelemen: Aratók c. kórusok éneklésével bizonyította, hogy a legjobb vidéki dalárdának számít. A nagy ovációra ráadásul Jaroff— Gránát: Olasz dalát énekelték, amelynek szólóját Pléh Sándor dalostárs adta elő elismerésre méltóan.”27

A közönséggel való kapcsolat alapja a széles szakszervezeti bázis volt, amely az énekkar mögött állt, de ez csak helyzeti energiát jelentett, amelyet művészi befolyássá kellett felerősíteni. Évtizedek távolságából még ma is melegítő egy-egy hangversenyük felfokozottsága. A munkások magukénak érezték az énekkart, elismerték művészi teljesítményét és elfogadták az általuk közvetített zenei és irodalmi programokat.

5*

67