Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. Alexy Lajos naplója
Mennyire tudám, igyekezék vigasztalni. Körében magamat éppen oly hidegen és elfogulatlanul érezve, mint legközelebbi nála volt létemkor. A látogatások után az Avason fel, a szőlőkertek között a csabai útra lefelé tevém sétámat. Vacsora után Fűrészt látogatám meg, vele közel 10-ig beszélgetve. Július 22-én, szombaton: Reggel „Stunden der Andacht”-ból ezen 2 cikket: „Kriegsnoth”, és „Opfer für das Vaterland”, átolvasván, Károly öcsémtől kaptam egy üres levelet. [...] Július 23-án, vasárnap: Felébredvén, a Stunden der Andacht”-ból ezen két cikket olvasám: „Der Christ und seine Zeit”, „Vom Urtheil über die Zeitbegebenheiten”. Ezután engemet a bizottmányi ülésre hívó Fűrész látogatott meg. Ez alkalommal felszólításomra eddigi magázó viszonyunk tegezőre változtatott által. 8 után megjelenvén a megye termében, miután Miklós Ferenc első és Gencsi László másodalispánok helyet foglaltak, a tanácskozás megkezdődött. Legelőre a választmány dolgozata olvastatott által, miszerint a minisztérium rendeleténél fogva a sors által kijelölt 3000 katona fog küldetni Borsodból. Valamint ez, úgy a választmány minden csekélyebb indítványa elfogadtatott, amint az éppen Pestről megérkezett főispán, báró Vay Lajos foglalta el az elnöki széket. Megjelenése zavart idézett elő, mert azt állítá, hogy a miniszter 2000-rel is megelégszik. Zajos ellenkiáltások támadtak, melyeknek eredményét megunván elvárni, otthagyám az engemet legkevésbé sem kielégített, méltóságvesztett bizottmányi ülést, — és egy itteni Alexy Jakab nevezetű susztert kerestem fel, azonban őt otthon nem találva. [...] Zuckermendeléktől búcsút véve, amint a piachoz közeledék, Bakos Erzsit, leánytestvérét s egy Mazer Tercsi nevű 17—18 éves csinos leány barátnéjával láték a Mindszenti utcába menni, miért magam is arrafelé vevém utamat. Eleinte elmellőzém e nőket, visszafelé azonban szemközt jövék velők; ekkor B. Erzsi a velők való sétálásra szólított fel és így célomat: körükbe juthatni elérém. A haszontalan üres csevegés, míg velők az evangélikus temetőbe értem, csak meglehetősen folyt, itt azonban másféle fordulatot vett a társalgás. Mennyiben csevegő volt eddig, annyiban hallgataggá vált ezután, mennyiben közönyte- lenül hagyott ekkoráig, úgy sértőleg nyomasztóvá lett most. Melytől, hogy magamat el nem szabadítám, csupán Erzsi iránti méltányosságom eszközlé, melyben tőlök távol, minden szó nélkül is mennem erőltetésembe került, míg végre a Vereshíd utcában Goldberger- néhez, Bakosnéhoz és Luxnéhoz jutván, valamint ezektől, úgy az előbbiektől búcsút vevék. Egyszóval, mióta Miskolcon vagyok, nem tudom, fel voltam-e indulva annyira, mint jelenleg, midőn is megsértett voltom miatt szinte a búkórságba esve érezvén magam, valómat az egész női nem iránt, igazságtalanul, egy általános megvetés és utálat tölté el. Ilyen pillanatokba már többször érzém magamat sodortatva, miket, mennyire visszaem- lékszem, majdnem ugyanazon ok okozá; t. i. sértő nem méltányoltatásom. Ennek okozója jelenleg leginkább Erzsinek legkisebb vonzalommal sem bíró testvére volt, ki már viselete által is ki nem elégítvén engem, érzékenyen megsértett, midőn őt a temető sáncán átlépni segíteni akarván, szolgálatomat megvetően visszautasítá. Tudja a patvar, ez csekélység, de engem búkomorságig elhangított, pedig annál inkább, mennél jobban tekintetbe vevém eddigi, a nők iránt volt magamviseletét, mely inkább idegenkedő, mint tolakodó, és mégis ily szép bánásmódot idéz elő. Mentsen meg az ég, hogy ilyen érzelmekkel lennék, mint ez alkalommal, mert akkor soha egy nőt sem méltatnék még megpillantásra sem. Én különben is azon emberek közé tartozom, kiknek bár mívelt szellemdús női társalkodás egyik legfőbb élvezetök, mindamellett az még a legkönnyebben nélkülözhető. 4 Levéltári Évkönyv 1. 49
