Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
E koncepció és törekvés leggyengébb láncszeme az effektiv hatalom hiánya volt, így legfeljebb csak a munkásöntudatra, a rend és a fegyelem biztosításának szükségességére tudtak hivatkozni és a szó szoros értelmében könyörögni kényszerültek, hogy „Ne üljetek fel könnyelmű, hiszékeny, tudatlan és harácsoló személyek uszításának, maradjatok fegyelmezettek!”78 Karhatalmi biztosítás hiányában azonban az események alakulására nem tudtak komoly, pozitív irányú befolyást gyakorolni. A munkástanács politikai karakterét azonban nyilvánvalóan nem az abban jelenlevő kommunisták határozták meg, ugyanis már ekkor megtűrt személyek voltak e testületben, kitéve a különféle demagóg támadásoknak. Az első megyei munkástanács politikai jellegét egyes tagjai személyi szándékaitól független tevékenysége alapján határozhatjuk meg. A zűrzavaros viszonyok között, zűrzavaros nem kiforrott formában ugyan, de már az első megyei munkástanács átvette a megye vezetését, bár formálisan a tanácsot nem váltotta le. Bejelentette, hogy semmiféle tömegmegmozdulás nem játszódhat le a megyében tudta és beleegyezése nélkül. Elhatározta egy önálló fegyveres testület szervezését, akkor, amikor a városban levő hivatalos fegyveres testületek épek és — a vezetés függvényében — akcióképesek voltak. Mérsékelte ugyan, de megerősítette a megye ipari üzemeire kiterjedő politikai sztrájkot, melyet a DIMÁVAG 21 pontja elfogadásának kierőszakolása és áttételesen a Nagy Imre—Losonczy csoport pozícióinak erősítése érdekében hirdették meg. Határozatot hozott, hogy minden üzemben haladéktalanul meg kell alakítani a munkástanácsokat. Követelte a szovjet csapatok kivonását az ellenforradalom fegyveres csoportjainak felszámolására irányuló harcból. A munkástanács ezen intézkedéseivel gyakorlatilag revizionista politikai vonalat képviselt. Mindettől nem volt idegen a rend és a közbiztonság fenntartása — e ponton találkoztak a testületben működő kommunistákkal — két okból következően: egyrészt a borsodi revizionista csoportok korán felismerték, hogy az utcára vitt tömeget nem ők, hanem a szélsőjobboldal irányítja, másrészt pedig 25-én a jelek szerint még a szélsőjobboldal is igyekezett elkerülni a fegyveres összecsapást, tartva a szovjet csapatok beavatkozásától. A megyei rendőrkapitányság ostroma A tüntetés szétosztása után a miskolci belvárosban középiskolás fiatalokból és lumpen elemekből álló kisebb csoportok maradtak. A tüntetés által felkorbácsolt hangulatban merült fel az ötlet, hogy Budapestre kell menni, a felkelők segítségére. Egy nagyobb, botokkal és különböző eszközökkel felfegyverzett csoportjuk megtámadta a Teherfuvarozási Vállalat telepét. Előbb kérték, hogy adjanak számukra gépkocsikat, majd erőszakkal birtokba vették azokat. A teherautók egy része a belvárosban állt meg, innen fiatal suhancokkal megrakva az egyetemre mentek. Az egyetemen a Diákparlament vezetőinek és a higgadt-reálisan gondolkodó ötödéves hallgatóknak sikerült megfékezni az akcióhoz csatlakozni akaró csoportokat.79 A teherató-karaván ezt követően elindult Budapest felé. Mezőkövesden a délutáni órákban szintén tüntetés kezdődött. A nagyközségben azonban szó sem volt semmiféle demokratikus követelésről, vagy demokratikus mázról, a tömegmegmozdulás kezdettől fogva szélsőségesen jobboldali demonstráció volt, nem jobbra tolódott, hanem jobbról indult. Ezt két tényező magyarázta: a Mezőkövesden tradicionálisan mély klerikalizmus, amelyet a korábbi évek hibás szövetségi politikája még inkább elmélyített, a másik determináló tényező pedig a közeli Klementinán folyó 253
