Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
nál nagy tömeg gyűlt össze. Az egyik egyetemi hallgató a kerítés tetejéről olvasni kezdte a diákparlament 11 pontját. A csoportosulás hírére megérkezett a megyei pártbizottság egyik titkára, és megkísérelte ismertetni a központi vezetőség állásfoglalását.39 A tömeg lehurrogta és lehúzták a kapu tetejéről. Helyére T. Gy. állt. Igyekezett a hangulatot csillapítani. Ismertette, hogy milyen munkát végzett a munkásszervező bizottság és ennek bizonyságául felolvasta a 21 pontot, majd a bizottság tagjai személy szerint is bemutatkoztak. Szóba került, hogy táviratot kellene küldeni a központi vezetőségnek. A javaslatot elvetették. Egy csoport fiatal kitört a kapun és megindult a város felé. Az üzem idősebb munkásainak és a munkásszervező bizottság tagjainak azonban sikerült visszaterelni őket. Lezárták a kaput. Nem sokkal ezután végül is a tömeg szétoszlott.40 A kivonulást sikerült megakadályozni, de a hangulat rendkívül feszült maradt, az emberek csoportokba verődve beszélgettek, amikor megérkezett a megyei pb első titkára, F. R. Azonnal csoportosulás támadt körülötte. Egy targoncáról beszélni kezdett a tömeghez. Elmondotta, hogy ő, mint a megyei pártbizottság titkára zászlóvivője lesz a 21 pontnak.4 1 A tömegből követelték, hogy Kádár János személyesen jöjjön le meghallgatni követeléseiket. F. R. közölte, hogy az adott helyzetben ez nem lehetséges, majd felajánlotta, hogy személyesen fog egy küldöttséget vezetni és átadja a követeléseket Nagy Imrének. Ekkor közfelkiáltással megválasztották az F. R. vezetésével Pestre menő küldöttség tagjait. A küldöttség megválasztott tagjai — miután a csoportosulás szétoszlott — összeültek és elhatározták, hogy az egyetemről és a város többi nagyüzeméből is kiegészítik magukat. Az összejövetelen azonban az is kiderült, hogy a delegáció több tagja a bizonytalan politikai helyzet miatt nem különösebben lelkesedik a budapesti utazásért. Ezen a tanácskozáson a munkásszervező bizottság átalakul ideiglenes munkástanáccsá. A testület elnökévé B. K-t, helyettesévé pedig T. Gy-t választották meg, majd kiegészítették magukat az egyes üzemrészek küldötteivel.42 Október 24-én nemcsak a DIMÁVAG-ban, hanem az egyetemen is feszült volt a hangulat. Délelőtt tanítás folyt s az órák alatt ismertették a Nagy Imre által kihirdetett statáriumot. A statárium kihirdetése és az egyes diákparlamenti vezetők reális állásfoglalása elhárította a levegőben lógó tüntetést. F. S., a diákparlament elnöke igyekezett megnyugtatni az ülésező diákparlament ajtaja előtt összegyűlt 80—100 egyetemi hallgatót. Ebben a szellemben nyilatkozott az egyetemen hajnal óta kinn tartózkodó Grósz Károly is.43 A délelőtti órákban olyan hírek érkeztek, hogy a DIMÁVAG csak az egyetem kezdeményezésére vár. A diákparlament — miután megbizonyosodott róla, hogy a városban feszült hangulat uralkodik — nyilatkozatot fogadott el, melyben leszögezték, hogy a diákparlament elítéli a kivonulást és a tüntetést. A nyilatkozattal egyetértettek a megyei pártbizottság képviselői és azt a miskolci hangoshíradóban többször ismertették. A felhívás nyomán egyes ellenforradalmi csoportok olyan híreket kezdtek terjeszteni a délutáni órákban, hogy az egyetemisták gerinctelenek, megalkuvók. Az egyetemi hallgatókat természetesen ez igen érzékenyen érintette. Egy részük — bizonyítandó az ellenkezőjét — azonnal ki akart vonulni. Az egyetemen kialakult hangulat levezetésére a diákparlament a megyei vezetőkkel való egyetértésben újabb nyilatkozatot adott ki, melyben álláspontját indokolva ismételten a tüntetés ellen lépett fel. A szervezett kivonulást végül is sikerült megakadályozni, de kisebb hallgatói csoportok öntevékenyen, szervezetlenül bementek Miskolc centrumába.44 Délután öt óra körül Miskolc centrumában néhány száz fős csoportosulás támadt.4 5 Kisebb-nagyobb csoportok látszólag céltalanul ide-oda vonulgattak a belvárosban, vitat244
