Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben
A párt által tartott gyűléseken (pl. szeptember 2-án Edelényben és Sajószentpéte- ren) az előadók attól sem riadtak vissza, hogy a volt nyilasok búvóhelyének nevezzék a demokratikus pártokat.20 Nyíltan ugyan nem nevezték meg, hogy kire gondolnak, de nem lehet kétséges, hogy elsődlegesen az MKP-ra értették.21 Hasonlóan fogalmaztak annak kapcsán is, amikor vissza akarták utasítani a két munkáspárt parasztság között végzett agitációját. Annak ellenére, hogy saját nyilatkozatuk szerint is „a FKgP elítéli a pártoknak azt a fajtáját, mely a túlzott, éppen ezért nem egészséges osztályöntudat alapján akar éket verni az egyes termelési ágak közé”, önállóságot követeltek a parasztságnak (t. i. a FKgP-nak), mondván, hogy „aki ezt a jogukat kétségbe vonja vagy el akarja orozni, az fasiszta és reakciós, akármilyen pártjelvényt visel is kalapján, karján vagy gomblyukában”.2 2 Mondataik nyilvánvalóvá tették a párt elképzelését, hogy az FKgP-nak joga van agitálni mindenki között, a munkáspártoknak pedig nincs. Már a fentebbiek is utalnak a párt egy igen lényeges programpontjára, a társadalmi osztályokkal kapcsolatban elfoglalt álláspontjára. Annak érdekében, hogy valamennyi osztályhoz és réteghez egyaránt tudjon szólni, önmagát osztályok felettinek nevezte és csak egy tényezőt tekintett lényegesnek, a magyarságot. Ez utóbbival saját hazafiságát kívánta dokumentálni, szemben a munkáspártok általa hazafiatlannak nevezett, a magyar tradíciókat eláruló politikájával. Megnyilvánulásaiban egy nevezőre hozta az osztályharcot és a sovinizmust, amelyek ellen egyforma eréllyel kell fellépni — erre pedig egyedül az FKgP képes. Hangsúlyozta, hogy a párt nem az osztályharc alapján harcol a választási küzdelemben, hiszen minden osztály pártja és éppen ezért nemcsak hogy nem akar, de vissza is utasít bármiféle osztályuralmat. A legélesebb ellentéteket a szeptember 9-én Miskolcon Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékére rendezett nagygyűlés, illetve ennek hatása váltotta ki. A nagygyűlésen a párt helyi vezetőin (Pártay Tivadar, Rácz Gábor, Pocsay László) kívül megjelentek országos vezetők is (Erőss János, Futó Dezső). Az elhangzott beszédekben a párt programjának valamennyi lényeges elemét érintették, különös tekintettel a „demokrácia” jelenlegi helyzetére. Ebből az aspektusból Futó Dezső kirohanást intézett a belügyminiszter és a rendőrség ellen,2 3 mert — szerinte — nem tisztelik az alapvető demokratikus jogokat; Pártay Tivadar pedig védelmébe vette a parasztsztrájkjogát, és az emiatt lezajlott egy-két elszigetelt esetet felnagyítva kijelentette, hogy „ma is csak féldemokrácia van, mert ahol egyes elvakult, újsütetű demokraták véresre vernek becsületes, magyar, dolgozó parasztokat, ott nincs demokrácia”.2 4 Mind az MKP, mind az SZDP keményen reagált a nagygyűlésen elhangzottakra. Visszautasították a belügyminisztert és a rendőrséget ért rágalmakat és a demokrácia ellen irányuló általános támadást.2 5 A nagygyűlés hangnemére utalva megállapították, hogy ahol ilyen kitételek nyilvánosan elhangozhatnak, ott nemhogy féldemokrácia van, hanem még túlzott is a demokrácia. Szeptember második felében, a munkáspártok ellentámadása idején, az FKgP minden erejével igyekezett elhárítani magától a reakciósság vádját, egyben a vád pontjait visszafordítani. Az ebben az időszakban lezajlott nagygyűléseken (Ózd, Mezőzombor, Tállya, Taktaharkány, Mád stb.) az előadók mintegy sértetten beszéltek arról, hogy a FKgP-ra azért szeretnék „egyesek” rásütni a reakciósság bélyegét, mert a háromszínű zászlóért küzd, nem tagadja meg a magyar múltat, célja a vallásszabadság biztosítása, a családok békéjének megóvása, egyenlőnek ismer el mindenkit bármilyen foglalkozást űzzön is és a magántulajdon alapján áll. Ez pedig nem reakciós, hanem igazi demokratikus álláspont - állították. Ezeken a gyűléseken egyúttal szót ejtettek arról, hogy a FKgP az ország újjáépítésének a szószólója és megvalósítója, a földreform valódi védője, mert a 208
