Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben
követően azonban törés állt be, mivel az NPP vezetése úgy látta, hogy a két párt céljai csak részben azonosak és ezért távolodni kezdett az MKP-tól. Az NPP — az SZDP-hez hasonlóan - a közép felé próbált orientálódni, amit bizonyos nacionalista, harmadikutas megnyilvánulások jeleztek. Nem volt ilyen pozitív az SZDP és az NPP viszonya. A két párt között ugyanis szinte hagyományos konfliktusok voltak, amelyek gyakran a nyflt ellenségeskedésig mentek el. Ebben szerepet játszott mind az NPP sokszor népies, kispolgári nacionalista propagandája, mind az SZDP parasztpolitikája, valamint az, hogy mindkét párt a parasztságnak azt a részét akarta megnyerni, amely még nem volt annyira baloldali, hogy az MKP mellett álljon, viszont radikálisabb volt annál, hogy az FKgP zászlaját kövesse. Ezenkívül az SZDP is úgy vélte, hogy az NPP nem önálló párt, hanem az MKP falura kihelyezett egysége. A két párt ellentétei mindvégig fennmaradtak, bár kétségtelen, hogy a közvélemény előtt ritkábban jelentkeztek a felszínen, sőt helyi viszonylatban nem egy esetben támogatták is egymást.14 A választási küzdelem a megyében 1945 augusztus végén, szeptember elején — az egész országhoz hasonlóan — Borsod, Abaúj és Zemplén megyékben is fellángolt a választási harc. A választási küzdelem, illetve a választások kiírásával kapcsolatos vita azonban már jóval megelőzte ezt az időpontot. A választások kiírását elsőként az MKP vetette fel, majd követte a többi párt, így az FKgP is. Az FKgP — amely a nyár folyamán már elég erősnek érezte magát, hogy harcba induljon a hatalomért, a felszabadulást követő első sokk után magához tért reakció támogatásával — a választásoktól várta, hogy korrigálják javára az államhatalmi, hivatali stb. helyek akkori koalíciós megoszlását. Ennek megfelelően június közepén az FKgP sok helyen fellépett a választások kiírásáért, a „többség uralmának” megteremtéséért, amely — mint a legnagyobb pártot — az FKgP-t illeti.15 Augusztus folyamán ez a hadjárat növekvő mértékben folyt tovább, pl. Abaúj megyét szinte megszálltak a kisgazdapárti politikusok a „kisebbség uralmáról” és annak megszüntetése szükségességéről beszélve. Az igazi küzdelem augusztus végén indult meg. A két munkáspárt szinte egyidőben és egymással szorosan együttműködve kezdte meg a harcot. A nyitányt az SZDP részéről az augusztus 24-i gyűlés jelentette, amelynek előadója Rónai Sándor volt. Rónai beszédében részletesen szólt a választásokról, hangsúlyozva, hogy annak megtartása a két munkáspárt közös akarata. A választásoknak tükrözniük kell a magyar nép demokráciába vetett hitét, amelynek „motorja, leghathatósabb védője a két munkáspárt együttműködése” — amint ez a gyűlésről szóló tudósításban, a Felvidéki Népszava 1945. augusztus 25-i számában megjelent. Ugyanezeket a gondolatokat fejtette ki az MKP is, amikor kiállt a két munkáspárt választási egysége mellett. Egyúttal rávilágított, hogy erre az egységre egyrészt a munkásszavazókért folytatott harc elkerülése, másrészt mindazon munkásosztályon kívüli szavazók megnyerése érdekében van szükség, akik őszintén kívánják a demokráciát, a nemzet felemelkedését.16 Az MKP választási hadjárata az Észak-magyarországi Területi Bizottság augusztus 29-én tartott kibővített titkári ülésével vette kezdetét, amelyről a Szabad Magyarország 1945. augusztus 31 -i száma számol be. Nógrádi Sándor, a Területi Bizottság titkára referátumában kifejezésre juttatta a pártnak azt az elhatározását, hogy a választásoknak meg kell mutatni az egész világ előtt a dolgozó magyar nép szilárd eltökéltségét, hogy Magyarország a demokrácia útjára lépett és ezen az úton ki is tart. Felhívta az értekezlet 206
