Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Lagzi István: Adatok a lengyel katonai és polgári menekültek Borsod, Abaúj, Zemplén megyékbe érkezésének történetéhez (1939 szeptember-október)
város polgármestere és Radom város egyik törvényszéki bírája családosán, a többi menekült Skole, Stanislawowo és Lwów (Lemberg) helységekből érkezett. A menekültek — saját bevallásuk szerint — két hét (!) óta voltak úton,” .. . még az éjszakákat is autóikban töltötték. Magyarországon érezték azt, hogy testvérekhez érkeztek. A miskolci szíves vendéglátást. . .sohasem fogják elfelejteni. A vendéglőben magyar nemzetiszínű szalagokkal átkötött virágcsokrokat kaptak-a-iengyel hölgyek dr. Máday Lajos tanácsnoktól, a vendéglős neje pedig a gyerekeket csokoládéval, a férfiakat . .. borral vendégelte meg. A vásár- csarnoki árusok adományaikból elutazásuk előtt a lengyel menekültek 43 kg gyümölcs adományban is részesültek.” A miskolci Magyar Jövő 1939. szeptember 22-i számában „Több ezer lengyel menekült utazott át Miskolcon szerdán és csütörtökön” címmel szintén elismerésre méltó — aláírás nélküli — cikk jelent meg. Ez a tudósítás elemzőbb, több tényanyagot és állásfoglalást tartalmazott, mint az F. R. H. ugyanezen a napon megjelent — előbb idézett — cikke. A cikkíró szerint „Előrelátható volt, hogy a lengyelországi események miatt Miskolcra is érkeznek majd lengyel menekültek. Várható volt, hogy a lavocsnei határállomáson ezren és ezren fognak átjönni Magyarországra szerencsétlen lengyel testvéreink. Az esemény be is következett, amennyiben szerda estétől csütörtök délig (szept. 20—21.) három különvonat is áthaladt a miskolci pályaudvaron, telve lengyel menekültekkel. A három vonatban érkezők száma több ezret tesz ki. Az első vonattal érkező menekültek közül 217 polgári egyén volt, ezenkívül 720 legénységi állományú katona és 428 tiszt. Délután négy órakor megérkezett a negyedik vonat is, ismét több száz menekülttel. A vonatok váratlanul érkeztek meg a miskolci pályaudvarra, úgy, hogy a menekültekről nem történhetett gondoskodás. Fekete Bertalan dr. polgármester azonban kiadta az utasítást, hogy miután ma, holnap és a közeli napokban újabb vonatok érkezhetnek, a menekülteket meleg gulyással vendégeljék meg. ... A menekültek, úgy az autón, mint a vonaton érkezők, csak átutazók Miskolcon és innen tovább utaznak a kijelölt menekült táborokba.”3 5 A Miskolcon (vasúton és közúton) áthaladó lengyel menekültek megsegítéséért igen sok helybeli lakos anyagi áldozatot is hozott, lakást, élelmiszert ajánlott fel a lengyel menekülteknek. Az MTI Miskolcról keltezett (szept. 21.) tudódítása szerint Miskolcon a „. . . személypályaudvaron százak és százak várják az állomáson áthaladó lengyel vonatok utasait. A késő délutáni órákban két zsúfolt katonavonat és egy nagyon hosszú, polgári menekültekkel zsúfolt vonat érkezett az állomásra. Feketekávéval és szalonnával vendégelték meg őket, a közönség pedig cigarettákat osztott szét a katonák között. Ma este még több menekült vonat érkezését várják.” A lengyelek miskolci fogadtatását a Magyar Jövő szeptember 23 -i számában közzétett „Miskolc részvéttel és szeretettel támogatja az ideérkező lengyel menekülteket” c. írása is érzékelteti. A cikkből következtetni lehet a lengyelek állami, társadalmi megsegítésének hatékonyságára, amely fogyatékosságai ellenére sokat segített a rászorulókon, de legjobban a lakosság önzetlen áldozatkészségéről bizonyosodhatunk meg. „A miskolci utcák képe a legutóbbi napokban teljesen megváltozott. Idegen arcok jelentek meg az utcákon ... a szállodák előtt hatalmas tömegek álltak meg. Ezek a szegény lengyel menekültek, akiket a miskolci emberek jó lélekkel és keresztényi szeretettel fogadtak ... A városi szociális ügyosztály rövid idő ellenére is pontosan és kellően megszervezte a menekültek ellátását és ideiglenes elhelyezését ... ebben a munkában segítségére volt Miskolc város polgári lakossága is, amely a legnagyobb előzékenységgel ajánlotta fel szállásul lakásait egy-két napra a lengyel menekültek részére, mert családok is vannak bőségesen a menekültek között, akikről gondoskodni a legelemibb emberi kötelesség. Ezt a kötelességet érezték meg a miskolci családok, amikor szívesen ajánlották fel hajlékaikat egy-két éjszakára. Amikor a vonatok kifutottak a miskolci személy-pályaudvarról, a. lengyelek 178
