Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között
zéséig, de aktív irányítója volt a választási harcoknak is. Az 1949. évi választások során kifejtett tevékenységéért a Magyar Függetlenségi Népfront Borsod megyei Bizottsága díszoklevéllel fejezte ki köszönetét Voda Ábelnek „amellyel hozzájárult, hogy az MDP-ja által szervezett Függetlenségi Népfront elsöprő győzelmet arasson”1041A Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján megkapta a Tanácsköztársasági Emlékérmet a Népköztársaság Elnöki Tanácsától.105 A koalíciós időszakban a községben a három párt tevékenykedett. Közöttük éles politikai harc dúlt, különösen a választások idején. Erről így emlékezik az SZDP egyik volt vezetője:106 „A pártok között a politikai harc elsősorban a választások időszakában csúcsosodott ki. Ez vonatkozik a Szoc. Dem. és Kommunista Pártok közötti kapcsolatra is. A két munkáspárt igen éles politikai harcot vívott egymással a szavazatok megszerzéséért, amely bizony gyakran majdnem kézitusára is fejlődött. Pl. a Szoc. Dem. Pártnak a jelvényét, a kalapácsos embert a pártszervezet föltette a trafóház tetejére. Ezzel is jelképezve azt, hogy elsősorban a Szoc. Dem. Párt érdeme volt a villamosítás. A kommunista elvtársak 2—3 nap múlva ledobták a jelvényt a trafóház tetejéről. Rövidesen újból visszahelyeztük, amely végérvényesen csak akkor került le, amikor 1947-es választásokon a Kommunista Párt győzelmet aratott. Ebből is, és a választások egyéb problémájából is adódott bizonyos mérvű villongás, amelynek levezetését és lecsillapítását én vállaltam magamra mindkét pártban. Igyekeztem a forrófejűeket lecsillapítani. Ez végül is valóban sikerült, hiszen 1948 tavaszán, még az egyesülési kongresszus összehívása előtt, a községi két munkáspárt kimondta egyesülését. A választásokról még annyit, hogy az 1945-ös őszi választásokon a községben a Kisgazda Párt volt a győztes párt, 1947-ben pedig a Kommunista Párt. A Szoc. Dem. Párt mindkét választáson a második helyezést érte el. Ha figyelembe vesszük, hogy végeredményben a 47-es választásokon a Kommunista Párt és a Szoc. Dem. Párt első, második helyet szerezte meg, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a községben a munkásság szerezte meg a szavazatok döntő többségét.” Az MKP a községben az 1947-es választásokon a szavazatok 40,7%-át. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a nőszavazatok, ti. a választásra jogosult nők 50%-ánál több szavazott a MKP-ra. Ez nem véletlen, hiszen a MNDSZ helyi szervezete igen erős volt, és a MKP tagságának 1/4 része nő volt, és a párt rajtuk keresztül jelentős befolyást gyakorolt a női választópolgárokra is.10 7 A választások kapcsán érdemes összehasonlítást tenni a felszabadulás előtti választási rendszerrel. Már az is szembetűnő, hogy az 1947-es névjegyzékbe108 összesen 627 főt vettek fel, szemben az 1939-es 385 választásra jogosulttal. Ez egyrészt abból adódott, hogy 21 évre szállították le a szavazásra jogosultak korhatárát, másrészt: csupán egyetlen kizáró ok szerepelt a választásból, az antidemokratikus magatartás (pl.: csendőr, háborús bűnös stb.). Lényegében közelebb került egymáshoz a férfiak és nők aránya. Az összes választó közül 49,1% nő, míg ebből a szempontból a felszabadulás előtti kedvezőbb 1934-es választásokon is csupán 44%. A választások demokratikus légkörére jellemző, hogy a pártok képviselőket, ún. „bizalmi egyéneket” küldtek a szavazatszedő bizottságba, és a választások ellenőrzésére. Feladatuk a törvényesség legteljesebb betartása és betartatása. Erről tanúskodik a választás befejezése után készült szavazási jegyzőkönyv,109 amelyet Bellér Kálmán, a szavazatszedő bizottság elnöke, Balyi Zoltán elnökhelyettes és Kiss Géza jegyző hitelesített. Jelentős szerep jutott a politikai harcokban a község ifjúságának. A pártok alakulását követve rövidesen megalakultak az ifjúsági szervezetek is. Jelentőségét tekintve a MADISZ-t kell kiemelni. Taglétszáma fokozatosan emelkedett, és az 1947-es nyilvántartásban már 92 tag szerepel.110 A MADISZ nagy figyelmet fordított az ifjúság demokratikus szellemben való nevelésére és a helyes politikai állásfoglalásra. E célból a járás 162
