Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között
A földbirtokviszonyok változása az 1945-ös földreform következtében A földreformot elrendelő 600/1945. ME. rendelet megjelenése után röviddel elkezdődött a községben is a földosztás. A MKP helyi szervezete irányításával itt is — mint mindenütt az országban — létrejött a Földigénylő Bizottság, amelynek feladata volt a földreform-rendelet végrehajtása. Ez természetesen nem ment végbe olyan simán, komoly politikai harcot eredményezett. Erről az alábbi visszaemlékezés is szól: „1945 tavaszán megalakult a földosztó bizottság, mindenki beadta az igénylését. A Földrendező Bizottság megyei tanácsának rendelkezése alapján kellett figyelembe venni, hogy kik lehetnek a földigénylők. Jogosultak voltak: 1. gazdasági cselédek, 2. földműveléssel foglalkozó nincstelenek, 3. törpebirtokosok (kiegészítést kaptak), 4. ipari dolgozók (kertgazdaság részére). A törvény szerint jogosult földigénylők összeültek és megválasztották a földosztó bizottság vezetőségét és elnökét. A pártoknak, így elsősorban a kommunista pártnak a szerepe a törvényesség betartásának ellenőrzése és az igényjogosultság megállapítása volt. Eleinte vita volt abból, hogy az ipari dolgozók azzal a követeléssel álltak elő, hogy földet mindenkinek juttatni kell, akinek nincs földje. A törvény pedig úgy rendelkezett, hogy az ipari dolgozóknak csak utólagosan — ha jut, akkor lehet — adni. Ebből vita támadt, s az első földigénylő bizottság beterjesztését a megyei földrendező bizottság nem fogadta el, ez alapján ipari munkások nem kaphattak földet. A megyei földrendező bizottság kérte, hogy válasszanak új elnököt, aki hajlandó a törvényességet betartani. Ettől fogva Kovács Béla felső lett a földosztó bizottság elnöke és az ő vezetésével hajtották végre a földosztást. Az elosztásra kerülő birtok 500 hold terület volt, ebből szántó 250 hold. Elsősorban földhöz juttatták a gazdasági cselédeket 5—5 holdat (Dobos István, Simon József), akinek gyermeke volt, kiegészítésképpen gyermekenként egy holdat kapott. A mezőgazdasági dolgozók: Varga Sándor füst, Mede Kálmán 5—5 holdat kaptak, a törpebirtokosoknak pedig 5 holdig lett kiegészítve a földjük, s gyermekenként plusz 1 holdat kaptak. A földreform-törvény kimondta, hogy a tulajdonosoknak 100 hold földet vissza lehet tartani (itt a tulajdonos zsidó volt), s ha ő nem jelentkezik, akkor utód, örökös is élvezheti. A földosztó bizottság ragaszkodott a 100 hold föld felosztásához, az ügyvéd védte a fenntartott földet. 1946-ban jelentkezett egy utód örökös, s a megyei földrendező bizottság így kényszer-egyezségre szólította fel a földosztó bizottságot: miután kevés felosztható földterület van a községben, jöjjön létre egyezség olyan formában, hogy 50 hold legyen a bizottság kezében, 50 holdat pedig át kell engedni az utód örökösöknek. Az utód örökös ezt a területet eladta az eddigi bérlőnek, de akkorra életbe lépett az ingatlanzárlat, így az összes terület ismét a földosztó bizottság kezébe került. Ezzel a vita lezárult. Megjelent a földrendező mérnök, aki felosztotta az egész területet és az igénylők megkapták földjüket. Voltak olyan földigénylők is, akik rövid idő múlva visszaléptek, s az így felszabadult földet ismét más földigénylők birtokába juttatták. Szervezett ellenállás a földosztással kapcsolatban ugyan nem volt a községben, de személyi nézeteltérések adódtak a földosztó bizottság vezetői és a volt bérlők között, amely csaknem az ütlegelésig fajult, s az nehezítette a földosztó bizottság munkáját, mert az akkori vezetőség ragaszkodott a törvényesség betartásához, eleget akart tenni a földre156
