Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között

egész falu érdeklődésétől kísérve. Az Olvasókör azonban nagyon szerény anyagi körülmények között működött. Komoly nehézséget okozott fenntartása, a berendezések felújítása. Éppen ezen gondok megoldása érdekében a község elöljárósága 1929. október 30-án a „Falu” Országos Földműves Szövetségen keresztül kérelemmel fordult a Földművelés- ügyi Miniszterhez, anyagi támogatást kérve. Eredménnyel: az Olvasókör javítási munkálataira, a berendezések felújítására, ill. beszerzésére, 1500 P. segélyt kapott, amelynek felhasználását a VKM engedélyezi a következő feltételekkel:

— helyet kell biztosítani a népkönyvtárnak, dalárdának, olvasóteremnek, hazafias egyesületeknek, az iskolán kívüli népművelésnek;

— kezelési szabályzatot kell alkotni;

— a telekkönyvbe feljegyezni, miszerint csak a fm. miniszter engedélyével idegeníthető el;

— a segélyt csak berendezésre fordíthatják;

— biztosítani kell az állami ellenőrzést.78

A feltételek alapján az Olvasókör a szűk tagságon túl, szélesebb körök részére biztosította a művelődés lehetőségét. A segély viszont lehetővé tette az épület és a berendezések felújítását. A község közművelődésének egyik kiemelkedő állomása ebben a szakaszban 1930. április 6-a. Ekkor zajlott le Ózdon egy dalosverseny, amelynek keretében a verseny II. csoportjában a szentsimoni dalárda I. díjat nyert. Ennek tárgyi bizonyítéka, egy ezüst serleg, ma is a községi tanácson található.79

Az újságolvasók számára, az újságok fajtáira konkrét adataink nincsenek, csupán a korábban idézett — 1937. december 22-én kelt — körjegyzői hangulatjelentés utal elítélőjelleggel és szűkszavúan a sajtóolvasás helyzetére: „A Szabad Szó és az Igazság c. revolver lapot is csak kevesen járatják.” Még korábban pedig arról jelez, hogy a Népszava a községben senkinek nem jár; ez, azt hiszem, sok mindenről árulkodik.

A rádió — amely ebben a korszakban kezdi tevékenységét — alig van hatással a község lakosságára. Visszaemlékezésekre támaszkodva: a faluban a 30-as évek végén csupán 3 db rádió található, azonban a háborús időkben ezt is lefoglalták. Lényegében tehát a felnőtt lakosság kulturált szórakozását, művelődését a hagyományos népművelési formák, az „ellenőrzött” népművelés szolgálta. A modern eszközök közül — mint a sajtó, rádió — csupán a kormányhű és keresztény jellegű sajtó nyert bebocsátást a községbe. így nem véletlen a politikai iskolázatlanság és az ebből fakadó politikai befolyásolhatóság a kormány egyre inkább jobbra tolódó politikája mellett.

A község gazdasági-társadalmi fejlődése az első tanácsválasztásig

A község 1944. december 19-én szabadult fel. Mivel nem főútvonal mellett helyezkedik el, így a súlyos harcoktól megmenekült. A felszabadulást megelőző órákban, napokban német és magyar katonaság nem állomásozott a községben, így a szovjet hadsereg puskalövés nélkül foglalta el. A lakosság a kapukban várta a szovjet harcosokat, többen kenyérrel és szalonnával kínálták meg őket.

A felszabadulást követő napokban élénk politikai élet indult meg. Január elején egymás után alakultak meg a különböző pártok. Elsőként az MKP bontott zászlót, majd ezt követte az FKP és az SZDP. A felszabadulásnak, és annak nyomán felpezsdülő politikai életnek jelentős gazdasági, társadalmi, közigazgatási kihatásai voltak. Ezekről kívánunk a továbbiakban szólni.

155