Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között

iskola építését, amely megfelel a kor követelményeinek. Az építés engedélyezéséhez kéri a VKM hozzájárulását. Ugyancsak kéri, hogy az Országos Népiskolai Alap a szükséges kölcsönt folyósítsa. A kölcsön, amelyet a község megkapott, a költségvetés 30%-át (6500 P-t) tette ki. A költségvetés 70%-át az egyházközség kapta meg a VKM-től segély címén. A képviselőtestületi közgyűlésen ugyanakkor felajánlották a lakosság részéről történő kézi és igás napszám igénybevételét. A VKM szintén figyelembe vette a község jogos kérelmét, elrendelte, hogy a 2 tantermes iskola mellé tanítói lakást is építsenek, valamint megszabta az építés feltételeit.

Ezek:

— jóváhagyott terve legyen;

— az építőmesterek közül a versenytárgyaláson a legkedvezőbb árajánlat alapján válasszanak;

— szilárd anyagból épüljön;

— kölcsönt a község 8 év alatt fizesse vissza az Országos Népiskolai Alapnak.

Az utóbbi feltétel körül komoly vita alakult ki. Az 1927. május 12-i képviselőtestületi közgyűlésen úgy határoztak, hogy 16 év alatt fizetik vissza a kölcsönt, mert a község teherbírása csak ennyire futja. Miután azonban a miniszteri feltételt nem változtatták meg, kénytelen-kelletlen az elöljáróság vállalta ezt a feltételt is a július 1-i határozatában. Elhárult tehát az akadály az új iskola megépítése útjából, és viszonylag rövid idő alatt fel is épült, 1928-ban már a tanévkezdés az új iskolában történt.75

Az iskola építésével egyidőben került az iskolához tanítóként Veszelovszki Béla, aki hosszú éveken keresztül, egészen nyugdíjazásáig, 1962-ig az iskola igazgató-tanítója, majd igazgatója volt. Nemzedékeket tanított, nevelt a jóra, a becsületes munkára, a közért való áldozatos tevékenységre, ő maga is munkáscsaládból származott, önéletrajzában a következőket úja: „Apám kazánfűtő volt. Korán elhalt. Négy testvéremmel maradtam árván. Szüleim teljesen vagyontalanok voltak. Anyám napszámos munkával tartott el bennünket, és a rokonok segítségével nevelt... A középiskolában a tanuláshoz szükséges tandíjat és pénzt nyáron fizikai munkával kerestem meg. Kőművesek mellett voltam napszámos, vagy cséplőgép mellett dolgoztam több nyáron át.”76

A tanítás mellett sokoldalú társadalmi tevékenységet végzett. Vezette a dalárdát, irányította az olvasókört, a felszabadulás előtt. A felszabadulás után is végezte a népművelő munkát. Emellett aktív részt vállalt a község villamosításában. A községi tanácsnak megalakulásától kezdve tagja77 volt. Mind oktató-nevelő munkája, mind vezetői tevékenysége, mind pedig társadalmi aktivitása miatt, egyértelmű megbecsülésnek örvendett a tanítványok, a munkatársak és a község lakói részéről. 1960-ban „kiváló tanító” kitüntetést kapott.

A két világháború közötti iskoláztatás helyzetéről az 1941. évi népszámlálás adatai adnak hű képet. Főiskolai végzettséggel 3 fő rendelkezett, a község papjai. Középiskolát a község 2 tanítója végzett. Az elemi iskola 6. osztályát 573 fő (57,7%) végezte el, négy osztályt pedig 117 fő (11,8%). Bár a huszas évektől néhányan szereztek középiskolai — főleg tanítói végzettséget a község lakói közül, de ezt az 1941-es statisztika nem tükrözi, mivel a népszámlálás csak a helybeli lakosok adatait mérte fel, a dolog természetéből adódóan.

A község lakói közül jelentős számban voltak analfabéták. Az összlakosság 7,1%-át, a 7 éven felüli lakossághoz viszonyítva 8,6%-át tették ki.

A közművelődés (régebbi szóhasználattal a népművelés) fejlődésében az Olvasókör megalapításától kezdve három szakaszt lehet egyértelműen megállapítani. Az elsőről már szóltam az első fejezetben. A második szakasz a 20-as évek második felében következett. Újból megindult a műkedvelő színjátszó munka. Egész sor népszínművet adtak elő az

154