Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között
változott életkörülményük, pontosabban szólva változott, de negatív irányban. Ez adódott abból a tényből, hogy erősen élt bennük a birtokszerzési vágy, az, hogy keresetükből újabb és újabb földet vegyenek parcellájukhoz. Megkezdődött tehát a kuporgatás. Ugyancsak a keserves gyári munka mellett otthon is várta őket a dolog, különösen a nyári kampánymunkák (kapálás, aratás, cséplés) idején. Jellegzetes kétlaki életet éltek. A gyárban nem tudtak kellően munkássá válni, mert visszahúzta őket a föld, a föld viszont csak örömtelen, keserves önsanyargatássá vált számukra. A kétlakiságról szemléletesen, de mértéktartóan az alábbi módon vélekednek a községben: ,,A XIX. sz. végén és a XX. sz. elején változás jelei észlelhetők a község életében. Az ózdi gyár (Rima Murányi-Salgótaiján Vasmű RT.) ebben az időben kezdett fellendülni. Az ország ipari termelésében egyre jelentősebb helyet foglalt el. Termelése megnövekedett. A termelés növekedése igényelte az újabb és újabb munkáskezeket. Ez nem maradt hatástalan a községre sem. Eleinte egy-két ember, később egyre többen vállaltak munkát a fejlődő gyárban. Korábban álltak munkába az ózdi gyárban a földnélküliek, akik eddig napszámos munkából éltek a faluban, őket követték az 1—2 hold földdel rendelkezők, majd mások is... Az új munkalehetőség javított a falu lakosságának életmódján. Egyrészt azáltal, hogy a fejlődő gyári település jó piacnak bizonyult a megtermelt termékek eladására. Másrészt munkalehetőséget biztosított azok számára, akik földjükből nem tudtak megélni. így alakult ki fokozatosan a faluban — éppúgy mint a szomszédos községekben — a kétlaki munkásság, aki félig paraszt, félig munkás. Igaz, ez javított valamennyit az élet- színvonalukon, de ugyanakkor mérhetetlenül fokozta az önkizsákmányolást. A gyárban végzett intenzív és nehéz fizikai munka mellé — amelyet 12 órán keresztül végeztek — az otthoni munka is járult. Hozzá kell még tenni, hogy a gyárba abban az időben gyalog jártak. Reggel 4 órakor keltek, hogy 6 órára beérjenek a munkahelyre, és este 7 órára értek haza. Ezután még otthon — nyári időben — folytatták a munkát a földön. Ez a helyzet csak az 1945. utáni években, a 8 órás munkaidő bevezetésével, valamint a tsz megszervezésével változott meg.”57 A lakosság politikai arculatának változásai, pártok, szervezetek, választások A Tanácsköztársaság bukása után Horthyval a reakciós nagytőkés—nagybirtokos körök kerültek hatalomra. A „keresztény kurzus” legfőbb támaszai a kulákság és a dzsentri köztisztviselők köréből kerültek ki. Ugyanekkor a nacionalista uszítás, a keresztény nemzeti egység jelszavaival, csalfa földreform ígéretekkel idéztek elő bizonyos várakozást a középparasztságban és a városi, falusi kispolgárságban.58 A Tanácsköztársaság bukása után Horthyval a reakciós nagytőkés-nagybirtokos Bethlen—Peyer paktum eredményeképpen élvezett bizonyos korlátozott legalitást, de gyűléseiket állandó megfigyelés alatt tartották, működése elé korlátokat állítottak. így emlékezik erre Balyi Zoltán, az SZDP utolsó községi titkára: „Az SZDP-nak 1926-ban lettem tagja. A tagságom kb. 2 évig tartott. Az akkori tevékenységem abban mutatkozott meg, hogy röplapokat terjesztettem, illetőleg gyűléseket szerveztem. Az egyik alkalommal a csendőrök a Gyújtó sarkán bekerítettek és elfogtak. Erősen megvertek és csendőri felügyelet alá helyeztek. Ezek után a párttagságom megszűnt. Az ózdi gyár SZDP-vezető- sége továbbra is megbízott időnként ugyan gyűlések szervezésével, amelyet a Bodor utcai Munkásotthonban tartottak. ... De már ekkor tanulva az előzőkből, éberen 40—50 röplapot gyakori helyváltoztatással osztottam szét, hogy a csendőrök megint el ne kapjanak. A Népszavát az akkori időben csak a Mikola-féle gyújtósi trafikban lehetett kapni, alka151
