Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között
lomszerűen. Ezeket addig osztogattuk a baloldali egyének között, amíg olvasni lehetett az elpiszkolódás miatt. Kézről kézre járt a Népszava, mivel csak kis példányszámban jelent meg itt Ózdon.”59 A Horthy-rendszer különös figyelmet fordított az ifjúság nacionalista szellemben való nevelésére. Ezt szolgálta az 1921-ben megjelent III. te., a testnevelési törvény. Ez a törvény vetette meg alapját tulajdonképpen a levente mozgalomnak. A községekben sorra alakultak meg a helyi egyesületek: 1925. február 6-án a putnoki járás főszolgabírója jelenti az alispánnak, hogy a járás valamennyi községében megalakult a Levente Egyesület.60 Szentsimonban a Levente Egyesület megalakulása 1924 második felére tehető. Meg kell állapítani, hogy nem találkozott egyértelmű megértéssel és támogatással a lakosság részéről. Többen igyekeztek kivonni magukat a kötelező foglalkozások alól, ezért az Egyesület vezetői feljelentéssel éltek a rendszeres távolmaradókkal szemben. A járási főszolgabíró példás büntetésként 50 ezer korona pénzbírságra ítélte a távolmaradókat.61 A testnevelési törvény intézkedett arról is, hogy a községek anyagi támogatásban részesítsék a Levente Egyesületet. E célból a községi költségvetésbe bizonyos összeget be kellett állítani. A költségvetés fontos része volt a „testnevelési alap”. 1927-ben 562,38 P összeggel rendelkezett, amelyet oktatási díjra (leventeoktató), versenyek rendezésére, sportfelszerelés és fegyverek beszerzésére stb. fordítottak.6 2 Az évek során ez az összeg állandó emelkedést mutat. Ezzel egyidőben több alkalommal rendkívüli támogatást is kapott az egyesület a község pénztárából. 1938-ban a „Levente és Polgári Lövész Egylet” részére a képviselő testület 400 Ft-ot szavazott meg lőtér-építés céljaira.63 Az országgyűlési választásokról 1920-tól a felszabadulásig csupán az 1935-ben és 1939-ben megtartottakról vannak adataink. Ez abból adódott, hogy a trianoni békét követő időszakban a község közigazgatási hovatartozása sokáig zűrös volt a határmenti megyékben, az iratok elkallódtak, vagy megsemmisültek. A megtalált választási adatok is meglehetősen hiányosak, csupán a választói névjegyzékre korlátozódnak. Az 1935-ös választások névjegyzékét 1934. november 3-án hagyták jóvá az illetékes hatóságok. A névjegyzékbe felvett választók száma 484 fő, valamivel több, mint a község lakosságának fele. Ez a helyzet rávilágít a választási törvény konzervatív voltára. A törvény ugyanis a férfiaknál 24. évben, a nőknél pedig 30. évben szabja meg a választásra jogosultság alsó határát. Ezzel kizárta a politikailag aktív gyári dolgozók és parasztok egy jelentős részét a választásokból. A nemek szerint vizsgálva a névjegyzéket, a következő képet kapjuk: férfi 271 fő, nő 213 fő.65 Ebből az állapítható meg, hogy a törvény a nők hátrányára tette a megkülönböztetést, hogy minél kevesebb nő vegyen részt az aktív politikai életben. Az arányokat tekintve a következő a helyzet: A népszámlálási adatok tanúsága szerint az összlakosság 50,9%-a nő,6 6 de a választói névjegyzékbe felvettek közül 44,0%.6 7 Lényegében ez a helyzet az 1939-es választásoknál is, csak szigorúbb megszorításokkal. Tovább csökkent a választásra jogosultak száma. Ebben a névjegyzékben már csupán 385 választásra jogosult szerepelt, azaz 99 fővel, közel 25%-kal csökkent az 1935. évi választásokhoz viszonyítva.6 8 A választások eredményeit nem tudom ismertetni dokumentumok hiányában, azonban a politikai hangulatról és a választás kimeneteléről álljon itt bizonyítékul egy visszaemlékezés: ,A felszabadulás előtt a Független Kisgazda Párt, ha nagymértékben nem is tevékenykedett, de a választások alkalmával nagy sikert aratott a Nemzeti Egységpárttal szemben. A kormánypárti képviselők csak terrorral tudtak érvényesülni, valamint választási manőverekkel. Az egyik választás alkalmával történt, hogy... a községben szabadté152
