Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között
Az újjászervezett közbirtokosság már levonta ezen peres eljárások tanulságait és az erdőgazdálkodásból származó jövedelem biztosításához igyekeztek betartani a helyes és szükséges törvényes rendelkezéseket. így, pl. 1931. december 20-án hozott közgyűlési döntés, az adósságok törlesztése érdekében elhatározta 60 kát. h. erdő kitermelésre kerülő fa árverését. Meghirdették a miskolci Reggeli Hírlapban két alkalommal, mivel az első árverés sikertelen maradt. Végül 1932. június 5-én összehívott közgyűlésen született döntés értelmében eladták 8200 P-ért, a 60 kát. h. erdőben kitermelésre kerülő fát, ezt szerződésben is rögzítették.52 Ebből fedezték a pásztorlakás építésének költségeit. Ezután gondoskodtak természetesen a kivágott erdő újratelepítéséről. Bár a felügyeleti szervek állandó ellenőrzést gyakoroltak a Legeltetési Társulat felett, mégis előfordult, hogy a gazdálkodás nem ment mindig törvényes formában. 1936- ban a vezetőség ellen névtelen feljelentés futott be az alispáni hivatalba.53 A későbbi vizsgálatok során jelentős hiányosságot állapítottak meg, ezért sor került a vezetőség leváltására. Átmenetileg a Legeltetési Társulat elnöki teendőinek ellátásával 1940. február 13-tól Zombory Jenő körjegyzőt bízták meg.54 Ugyanakkor kötelezték a volt elnököt a szabálytalanul felvett és kiutalt összeg megtérítésére. Az új vezetőség megválasztására 1941. július 16-án került sor.55 A Legeltetési Társulat a községi tanács létrejöttéig funkcionált. Ettől az időtől ugyanis a Társulat tanácsi bizottságként tevékenykedett, majd pedig a 60-as években átvette szerepét a termelőszövetkezet. A község társadalmi változásai5 6 A lakosság számszerű növekedését bizonyítják az 1920-ban, 1930-ban és 1941-ben- lezajlott népszámlálás adatai. Az 1920-as népszámlálás során 896 főt írtak össze a községben, majd 1930-ban 950 főt, 1941-ben pedig 992 főt. Az átlagos növekedési ütem ciklusonként 3,47%-os. Nagyobb ütemű volt a növekedés az I. világháború után, amely a népesedési statisztikák által bizonyított demográfiai törvényszerűség. Ezt a demográfiai törvényszerűséget bizonyítja az eltartott lakosság számának nagyobb mérvű növekedése. Míg az összlakosság 1920. és 1930. között 106,3%-ra növekedést mutat, addig — ugyanabban az időben — az eltartott lakosság növekedése 111,7%-ra vehető. A lakosság foglalkozás szerinti megoszlásában is jelentős változások következtek be. 1920-ban a kereső lakosság 13,7%-a dolgozott az iparban, 1930-ban pedig 28,8%. Ugyanezekben az időkben saját földjén dolgozó paraszti lakosság 63,4%-ról 52,4%-ra csökkent. Az első világháborút követő években megindult — és egyre gyorsuló ütemben ment végbe — a lakosság átrétegeződése. Ez az átrétegeződés azonban nem mentes minden ellentmondástól. — A leggyorsabban történt meg az átrétegeződés az agrárproletárok és félproletárok körében. Az ország más részein közülük kerültek ki azok, akik számára nem volt más megoldás, mint a kivándorlás, vagy a nagyvárosok nyomornegyedei. Itt a fejlődő ózdi gyár ezeket leghamarabb felszippantotta. Helyzetük nagyon nehéz volt, mert a gyárban ők voltak a gyengén fizetett segédmunkások. Megélni csak úgy tudtak, ha családjukkal együtt még részes művelést vállaltak a középparasztok földjein. A nagyfokú tőkés kizsákmányolás kiegészült odahaza verejtékes önkizsákmányolással. Ezek jellegzetes munkásokká váltak rövid idő alatt. — A következő paraszti réteg, amely követte őket a gyári munkában, a szegényparasztság. Saját földjéből a család csak nagyon nehezen tudott megélni. így egy részük ugyancsak a gyár felé orientálódott, közülük sokan gyökeret is eresztettek ott, annak ellenére, hogy nem volt „magas” fizetésük — rendszeres keresethez jutottak, mégsem 150
