Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között
Olvasókör is, amely megalakulásától kezdve jelentős népművelő tevékenységet fejtett ki. Az olvasókör alakulása idején Vidasits Endre tanító népművelő tevékenysége jelentős, aki eredményesen fogta össze a község fiatalságát és sikeres műkedvelő előadásokat szervezett.11 A községi Rk. Olvasókört 1899. október 8-án megtartott alakuló közgyűlés hozta létre. Ez alkalommal — 31 fő részvételével — megtárgyalták és elfogadták az Olvasókör alapszabályát, megválasztották a vezetőséget, az ún. igazgató-választmányt. Az igazgatóválasztmány elnöke Mester Károly lelkész, jegyző Vidasits Endre kán tor-tanító. Választmányi tagként választottak 13 főt a jelenlevők közül.12 Miben jelölte meg az alapszabály a Kör célját és feladatát? Az alapszabály III fejezetre oszlott, és 23 §-ban határozták meg tevékenységi körét. A 2. § mondja ki az olvasókör célját: „A községben lakó katholikusok szellemi, társadalmi, anyagi érdekeinek előmozdítása, a valláserkölcsi szellem, a közművelődés és az összetartás fejlesztése által, a politika mellőzésével.” Azt hiszem, a legfontosabb az utóbbi mellékmondat, hiszen akkor már országszerte a munkások és parasztok között jelentős politikai mozgolódás folyt. A politikai szervezkedés megelőzése érdekében volt szükség ilyen szolid szervezetre. Konzervativizmusát szemlélteti a 6. §, amely szerint az Olvasókör rendes tagjának csak férfiak vehetők fel. Az Olvasókör tagjai anyagi hozzájárulással jelentős társadalmi munkával megépítették otthonukat, ez volt a község második kulturális célzatú épülete. Az új otthon felépítése újabb lendületet adott az Olvasókör munkájának. Eredményesen tevékenykedett a dalárda, valamint a műkedvelő színjátszók csoportja. Jelentős könyvállománnyal is rendelkezett. A dalárda szervezője Vajszada Zsigmond tanító volt. Bár az iskola elég régóta működik, meg kell jegyezni, hogy ennek ellenére sok volt az analfabéta a községben még a XIX. sz. közepén is. Jellemző adat, hogy 1855-ben a község bírája sem tudta a nevét leírni, csak a szokásos keresztet tette a jegyző által odaírt neve mellé, amelyet a jegyző: Gemeinde. Szentsimon., felirású körbélyegzővel hitelesített.13 A tanításról és a tankönyvekről az első biztos adat 1814-ből van: „Tanítanak magyar nyelvet az „ÁBC dáridóból”. Olvasást az előimádkozó könyvekből. Az előírt könyvekből a hittant.”14 1858-ban így alakult a tanterv: „Hittant az egyházi katekizmusból (rozsnyói). Olvasás, sillabizáció és betűisme az egri ÁBC dáriumból. Biblia Rodériusz könyve szerint. Aritmetika, MS-szerint, amelyet a minisztérium előírt. Szertartástan és ceremónia MS-ből. A ceremónia a rituális MS-ből, földrajz MS., írás.”15 Mindennél fontosabb tehát a vallásos szellemben való nevelés. Sajnos a beiskolázásoknál is problémák mutatkoztak. Az 1787. évi Canonica Visitatio előírja, hogy a „szülők és tanulók serkentessenek az iskolába való járásra”. A plébános legalább hetenként kétszer látogassa az iskolát, kérdezze ki a gyermekeket és „korrigálja” a tanítót. 1814-ben Észter- házi püspök elrendeli, hogy mindkét nembéli gyermekek 7—12 éves korig, akik olvasni nem tudnak, kötelesek iskolába járni, ezért 30 krajcárt fizetnek. Azok, akik nem járnak iskolába — büntetésül — ugyancsak. Aki írni is meg akar tanulni, további 30 krajcárt fizet a tanítónak. Azok a szülők, akiknek fogatjuk van, egy kocsi fát visznek az iskolának. A pásztorgyerekek is járjanak iskolába, ha máskor nem, legalább vasárnap.1 6 1814-ben csak 6 gyermek jár iskolába, 1819-ben csak 3, 1831-ben a 91 iskolaköteles közül csupán 16. Nem jobb a helyzet a szomszédos községekben sem. Ezek alapján érthető a fentebb tett megállapítás az analfabéták nagy számáról. Csak azt nem állapítja meg egyetlen Protokollum, vagy Canonica Visitatio, hogy a gyermekeket már korán munkára fogták, ezért nem jártak iskolába. Nem tudták a gyermekek munkáját nélkülözni a családban. Ugyanakkor a püspöki rendelkezés is a kompromisszum jegyében született, Hl
