Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Szabó Lajos: Színműjátszás Taktaszadán. Adatok a falusi színjátszás történetéhez, 1911-1948
darabbal vendégszerepelni is elmentek Szerencsre, de a vendégszereplés anyagilag ráfizetéssel végződött, mert a szerencsi zsidóság távol maradt. 1926 karácsonyán újra irodalmi értékű darabot adtak elő a református műkedvelők: Abonyi Lajos „A betyár kendője” című színmű előadásával értek el szép sikert, a Rácz féle vendéglő nagytermében. 1926-ban Orosz László tanító és Butykai Lajos földmíves egy könnyen és praktikusan szétszedhető színpadot terveztek, amelyet a helybeli református énekkar ezermesterkedő tagjai készítettek el: Nagy Kálmán, Bodnár Sándor, Bódi János, Turbucz József. A kulisszák sarkon fordultak, egyik oldalukon szobarészlet volt, másik oldalukon falurészlet. Felvonás közben nagyon gyorsan tudták cserélni, illetve átforgatni. 1926- ban megkezdte működését a leventeegylet színjátszó csapata is Orosz László vezetésével, s ettől kezdve 1944-ig sok színdarabot adott elő. 1927- ben Csicsery Vilma református tanítónő megalakította a református gyermek- színjátszó csoportot, mely ettől kezdve egészen 1948-ig adott elő minden évben vallásos, hazafias és egyéb darabokat. Ugyancsak 1927-ben alakult meg a katolikus gyermekek között is a színjátszó csoport, Egey Matild tanítónő buzgó vezetésével. A színdarabok betanításában, a maszkírozásban, kellékezésben a tanítóknak igen jó munkatársai voltak Butykai Lajos, Sélley Attila, Vass Lajos kerékgyártó és az 1933-ban Taktaszadára telepedett Tomkó Mihály asztalos, aki nemcsak a kellékek előállításában buzgolkodott, hanem maga is írt jeleneteket, monológokat. Sélley Attila rajzoló őstehetség volt és szép kulisszáit járásszerte ismerték. Vass Lajos mint rendező, kellékes és súgó tevékenykedett. 1936-ban a mozit is megismerte a taktaszadai közönség, mert ez évben dr. Szén József katolikus esperes egy keskenyfilmvetítővel a katolikus iskolában telente egészen 1941-ig több filmet mutatott be. 1939-ben végre állandó helyet kaptak a színjátszók. Ez évben épült fel a leventeotthon, melynek 15X7 m-es nézőtere és 5X7m-es beépített színpada, megfelelő öltözőszobával állt rendelkezésre. Még súgólyukat is építettek előírásszerűén, de nemigen használták, mert a talajvíz gyakran betört és a súgók inkább a kulisszák mögül súgtak továbbra is. A beépített színpadhoz a kulisszákat és függönyt a két egyházközség műkedvelő gárdája adta át használatra, a tulajdonjog fenntartásával. A kulisszák között különösen szépek voltak a Sélley Attila községi irodatiszt díszletei. Az előadások szép plakátjait is ő készítette. Az előadásokat az előző héten több alkalommal is hirdették, dobszó útján. Az 1941-ik esztendőben megkezdte működését a helybeli tűzoltóegyesület műkedvelő gárdája is, Mészáros András tűzoltóparancsnok vezetésével, aki maga is kedvelt szereplője volt eddig is a reformátusok és a leventék által rendezett színdaraboknak, különösen a komikus szerepekben nyújtott jó alakítást. A tűzoltó színjátszók három színdarabot adtak elő 1941-től kezdve. 1947 szilveszterén elő akarták adni „A gyűrűs zsidó” című darabot, teljesen be is tanulták már, de nem kaptak engedélyt az előadásra, a darab állítólagos antiszemita jellege miatt. 1945-től kezdve fontos változások történtek. A leventeotthon kultúrház elnevezést kapott, a színjátszás pedig ettől fogva a szabadművelődési tanács felügyelete alá került. Ez osztotta be év elején a terem használatát az egyházi és egyéb egyesületek színjátszói között. Ez a beosztás azért is szükséges volt, mert 1945-től kezdve Taktaszadán már tizenegy színjátszó csoport volt (az alakulás rendjében): református ifjúság, római katolikus ifjúság, református iskolai színjátszók, római katolikus iskolai színjátszók, 128
