Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Szabó Lajos: Színműjátszás Taktaszadán. Adatok a falusi színjátszás történetéhez, 1911-1948
tűzoltó-egyesület színjátszói, Madisz színjátszói, MKP színjátszói, NPP (Nemzeti Parasztpárt) színjátszói, Szoc. dem. párt színjátszói, Volt hadifoglyok egyesületének színjátszói, 48-as ifjúsági szervezet színjátszói. Ez a tizenegy csoport 1945-től 1948-ig évente kb. 25 előadást tartott, ami azt jelentette, hogy egy fél éven át minden vasárnap volt előadás a községben októbertől március végéig. Ha pedig véletlenül egy-egy vasárnap szabadon maradt, azt lefoglalták a más községből jövő műkedvelők vendégjátékai. * * * A taktaszadai színjátszás első harminchétéves története alatt egyetlen belesülés sem történt. Rendkívül lelkiismeretesen tanulták szerepeiket, jók voltak a súgóik és talpraesettek voltak a szereplők is, akik a nehéz helyzetekben is feltalálták magukat és tovább gördülhetett a darab. Máig emlegetik, hogy ,,A táncos falu” című darabban Bodnár Piroska leányszereplőnek egy levelet kellett volna átadnia a színpadon a partnerének. Mikor azonban a keblébe nyúlt, megdöbbent, mert a levelet elfelejtette odatenni. De azonnal feltalálta magát s így szólt: „Most egy levelet kéne átadnom, de kint felejtettem. Várjon, mindjárt behozom.” A közönség észre sem vette, hogy itt ügyes rögtönzés történt. A közönség a jól szereplőket lelkesen tapsolta, virágot, sőt cigerettát szórtak fel a színpadra. Felkiáltoztak lelkesítve, helyeslőén, figyelmeztetve, mint az egyik gyerek a szerepben veszélyben forgó édesapjának: „vigyázzon, édesapám!” A közönség méltányolta, hogy minél élethűbb, reálisabb színt igyekeztek nyújtani neki. Értékelték és sokáig beszéltek róla, hogy az egyik darabban egy barlangot a színpadra hozott szekér kőből egy teljes napi munkával rakott ki Vass Lajos és Egey Matild. Emlegetik, hogy az egyik vallásos darabban Vass Lajos a színpad fölé húzott vastag drótkötélre csigával felfüggesztett angyalokat tolt be, de úgy, hogy az angyalok szárnya eltakarta a csigát és azt az illúziót keltették, hogy repülnek. Ugyanakkor az egyik angyal egy vastag faágra ügyesen rákötve szépen hegedült. Butykai Lajos és Vass Lajos a hóesést úgy imitálták az egyik darabban, hogy a színpad fölé hálót feszítettek, s afelett lajtorjára felkapaszkodott emberek ügyesen szórták a vattacsomókat, mintha sűrűn hullana a hó. A színpadi világítás sokféleségével is ügyesen próbálkoztak, holott villany sem volt a faluban. „A rongyos katona” című darabban Szent Péter (Lakatos András alakította) fenn ült egy ügyesen elhelyezett emelvényen és dicsfényt sugároztak föléje, köréje, magnéziummal keverve a fényt különböző színekre. Vendégszerepelni is eljártak a taktaszadai műkedvelők. A 37 év alatt a reformátusok elmentek Szerencsre, (Az obsitos), Taktaharkányra (A falu gyöngye) s 1947-ben részt vettek a szerencsi járási műkedvelői versenyen is ,,A tolonc” előadásával. Az Országos Művelődési Tanács kiadása, az „Új szántás” így emlékezett meg erről 1947 júniusi számában: „A szerencsi szabadművelődési tanács rendezésében megtartott kultúrnapon Ond, Taktaszada, Köröm, Bekecs, Legyesbénye, Sajóhidvég, Girincs, Mezőzombor és Szerencs színjátszói mérték össze képességeiket. A kilenc előadásra bérletet is adtak ki. A műsoron szereplő darabok közül csupán Tóth Ede „Tolond’-át emelhetjük ki, a többi nyolc előadás inkább a felszínes szórakozás jegyében folyt le.” (383. lap) így írt a szabadművelés országos hivatalos lapja, de másképpen vélekedtek a szerencsi járási szabadművelődési 9 Levéltári Évkönyv I. 129
