Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kilián István: Színjáték Miskolcon a XVIII. század második felében
SZÍNJÁTÉK MISKOLCON A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN KILIÁN ISTVÁN 1972-ben egy reformkori miskolci diák, Szűcs Sámuel kéziratos naplójából összegyűjtöttem a színháztörténeti adatokat, s publikáltam.1 E kis közlemény írása során vetődött fel bennem az a gondolat, hogy a miskolci színjátszás előzményei után is kutassak, hisz Miskolc két nagy múltú gimnáziummal is rendelkezik, a XVII—XVIII. században pedig a színjátszásnak Magyarországon a középiskolák adtak otthont. A hajdan volt református iskola színi múltját egyelőre homály fedi. Nem lehetetlen azonban, hogy itt is, mint Sárospatakon Coménius, egy-egy kiválóbb tanár mutatott be diákjaival színdarabot.2 A minorita iskolában nem is egyszer léptek a nagyközönség elé az iskolai tanulók. A minoriták ebbeli tevékenysége más magyar városban sem ismeretlen, hiszen éppen Miskolcról került elő az a XVIII. századi drámagyűjtemény, amely az egykori kézdivásárhely- kantai minorita iskola diákjainak színi próbálkozásait őrizte meg. 3 E drámagyűjtemény publikációja óta néhány újabb drámafüzet került napvilágra a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltárból,4 Debrecenben pedig egy a múlt század végén már ismertetett, a XVIII. század második feléből való kantai iskoladráma-gyűjteményt találtam meg több évtizedes kallódás után.5 Jogos tehát a feltevés, ha a minoriták kantai iskolájukban mutattak be diákjaikkal komédiákat, mártírdrámákat, hitvitázó drámákat, a szentek életéből összeállított dialógusokat, koruk történeti eseményeiből konstruált párbeszédes declamatiokat, akkor bizonyára nem hiányozhatott ez a pedagógiai műfogás a miskolci minoriták munkájából sem. S a szakirodalom hozzávetőleges áttekintése meggyőzött feltevésem helyességéről. 1753-ban Pomum Theodosii Imperatoris címmel játszottak egy drámát a miskolci minorita iskola diákjai. A darab bemutatójára az iskola programot is nyomtattatott. Ennek a darabnak az előadásán, bemutatóján jelen volt Eszterházy Ferenc, Borsod megye főispánja is.6 Tíz évvel később egy magyar nyelvű drámát (Vinculum mutuae conjunctionis) adtak elő.7 1777-ben a csizmadia céh jelenlétében a város főterén került sor egy újabb előadásra, ugyanebben az esztendőben „egy illően megtisztított kocsin” emeltek alkalmi színpadot, majd még egyszer a város előkelőségét szórakoztatták egy színdarabbal.® Az adatok azonnal felhívták figyelmemet arra a kapcsolatra, amely a miskolci minorita diákok, valamint a hivatásos vándorszínészek között kétségtelenül felfedezhető: a színpadon esetlenül mozgó diákoknak éppenúgy a csizmadia céh adott játszó helyet, mint Dérynének és vándorszínész társainak.9 Ez az összekötő láncszem, valamint a miskolci minorita iskola drámatörténetének feltáratlansága késztettek arra, hogy a második világháború vihara után még megmaradt kéziratos forrásokban kutassak az iskola színjátszó múltja után. A gimnázium története Az iskola történetét már többen megírták. Az első kísérlet Benkő Sámuel egykori miskolci orvos tollából született. Ezt követően Bajay Amand a gimnázium 1887/88. tan11
