Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Seres Péterné: Miskolc törvényhatósági joggal felruházott várossá alakulása, 1907-1909
Miskolc város a megyének fizetett összeggel szemben saját tisztviselőinek nyugdíjalapjához 1905-ben pl. 3 ezer koronát adott. A megye és a város álláspontjának tisztázása után az alispán a vezető tisztviselőket 1908. június 26-ra ismét értekezletre hívta, majd az időpontot június 28-ra módosította.3 A közös értekezletet június 28-án megtartották, dr. Tarnay Gyula alispán, dr. Vadnay Tibor főjegyző, Kovács Lajos tiszti ügyész a megyét képviselte, a város részéről pedig dr. Szentpáli István polgármester és Tóth Dániel tiszti ügyész voltak jelen.32 A résztvevők megállapodtak az 1908 végéig esedékes adókról, a kaszárnyák igazgatásáról, a polgármester kérésére a megye lemondott a telefonépítési költség-hozzájárulásról, s megegyeztek, hogy a vármegyei alapítványokkal kapcsolatos ügyekben a város polgárai a továbbiakban is a megye többi lakójával azonos elbírálás alá esnek. A tulajdonképpeni anyagi kérdésekben az igazságügyi palota, a vasutak, és a nyugdíjalap ügyében megegyezni nem tudtak. A tisztikarok eredménytelen tárgyalásai után mindkét fél egy öttagú — főleg pénzügyi szakemberekből álló — bizottságot küldött ki a megegyezés kidolgozására.3 3 Az ötös bizottságok az alispán, a polgármester, a főjegyzők, a tiszti ügyészek és a főszámvevők jelenlétében 1908. július 17-én tárgyaltak, s az ülés végén elkészítették a megegyezés tervezetét.34 A megállapodást Miskolc város közgyűlése 1908. december 9-én, Borsod vármegye közgyűlése 1908. december 11-én hagyta jóvá.3 5 A megegyezésről szóló közgyűlési határozat ellen fellebbezés nem érkezett, s így december 24-én hatályba lépett.3 6 A megállapodásba változatlanul került az első tiszti értekezleten már jóváhagyott december 31-ig esedékes útadó és pótadó ügye, valamint a laktanyák igazgatására vonatkozó megállapodás is. A vármegyei nyugdíjalap esetében kompromisszumos megoldás született, amennyiben a megye visszavonta azt a követelését, hogy a város továbbra is fizesse a hozzájárulást, a város pedig lemondott a tőke őt megillető részéről. A kölcsönös lemondásnak feltételezhetően az volt az oka, hogy a követelések kiszámítására fordított munka nem állt arányban az így nyerhető haszonnal egyik fél részéről sem. A sokat vitatott köztartozás és törzsvagyon megoszlását az alábbiakban szabályozták: 1. A törvényszéki palota építési kölcsönéhez a város továbbra is hozzájárul az összes tartozás 25,5%-ával, ennyi volt ugyanis a város pótadó aránya az összes pótadóhoz viszonyítva. 2. A bódvavölgyi helyiérdekű és a diósgyőri villamos építési kölcsönéhez az útadó arányban, 22%-ban, járult hozzá a város a továbbiakban, cserébe megkapja a vasút- részvények 22%-á.t. 3. Ezenkívül tartozik a város fizetni 53 ezer koronát, ennek jogcímében azonban nem sikerült megállapodni, a megye következetesen a katolikus gimnázium és a telefon- hálózat kölcsöntartozásaként említi az összeget, a város pedig a Deák utcai bérház becsértékeként. A jogcím nem fontos, a végeredmény az volt, hogy a megye ezt az összeget a telefonkölcsön kiegyenlítésére használta fel. Miskolc város javára azért el kell mondanunk, hogy az összeg valóban a becsérték volt, s nem a telefonkölcsön valamilyen kulcs alapján kiszámított része. A ház becslését egyébként egy közösen delegált háromtagú becslőbizottság 1908. november 17-én a helyszínen tartott értekezleten végezte el.37 Megállapították, hogy a központi helyen fekvő 231 n-öl telek ára 115 koronájával 26 565 korona; vizsgálták a szobák állapotát, a bérösszeget és ezek alapján az épület értékét beépített m2-ként 80 koronában állapították meg, ez 357 m2 beépített területre 28 560 korona. Az ilyen módon számított összérték 55 125 korona, ebből közös megegyezéssel leszámították az illeték és egyéb költséget, s a végösszeget 53 ezer koronában állapították meg. A megegye8* 115
