Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Seres Péterné: Miskolc törvényhatósági joggal felruházott várossá alakulása, 1907-1909
zés egyes mozzanatainak dátumaiból ki lehet következtetni, hogy az első tárgyalásokon az 53 ezer koronás érték, mint lehetséges érték szerepelt, s a becslőbizottság feladata volt ennek realizálása, s ezért történhetett meg, hogy a kétezer korona körüli különbözeted közös megegyezéssel tárgytalannak tekintették. A megegyezés végeredményeként Miskolc város tartozott a megyének kifizetni: 1. törvényszéki palota kölcsön 2. Bódvavölgyi vasút kölcsön 3. Diósgyőri villamos kölcsön 4. Deák u. ház becsértéke 23360 R 10 fill 9931 K 27 fill 3300 K 53000 K összesen: 89591 K 37 fiU A megye ezzel szemben tartozott átadni Miskolc városának: 1. 11000 K étékű Bódvavölgyi vasút részvényt, 2. 5500 K értékű Diósgyőri részvényt, 3. 53000 K értékű Deák utcai bérházat, melyek összesen: 69 500 K értékben Miskolc törzsvagyonát gyarapították. Végső összesítésben az önállósodás Miskolcnak 20091 korona veszteségbe került. A város adósságának befizetésére kölcsönt szándékozott felvenni, amely egyben a kétmilliós költséggel épülő vízvezetékhálózat költségeit is fedezte. A 2 millió 500 ezer koronás kölcsönt 50 évi visszafizetésre 5,4%-os kamat mellett a Pesti Első Hazai Takarék- pénztár Egyesülettől, a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól és a Magyar Jelzáloghitelbanktól már 1908 végén a megye közgyűlésének jóváhagyásával megigényelték.3 8 A kölcsön lehetővé tette, hogy az egyezség 1910. június 22-én kelt belügyminiszteri jóváhagyása után, 1910. szeptemberében a város kiegyenlíthette tartozását és sort keríthettek a részvények és a Deák utcai ház átadására. A házátadást egy közös bizottság végezte, s az 1910. november 3-án kelt átadásról szóló tanácshatározat arról is beszámol, hogy az alispánhelyettes négy bérleti szerződést adott át, továbbá a biztosítási nyugtát is. A dolog azonban ezzel még nem ért véget, 1910. november 11-én az alispán levélben megkereste a polgármestert bizonyos illetékek, biztosítási díjrészek, bérleti hátralékok kiegyenlítése ügyében. Az öt pontba szedett felsorolás, amely 2—315 koronáig terjedő összegek részletezéséből áll, nem érdemel különösebb figyelmet, minthogy a város tartozik 302 korona 59 fillérrel a megyének.39 A polgármester annyi figyelmet szentelt az ügynek, hogy ugyanaz nap kifizette a kért összeget. A részvényátadások sem zajlottak le simábban, tekintve, hogy az 5500 korona értékű részvényt a 200 koronás jegyekben nem lehetett kiadni, s ez háromszori levélváltás után a város által befizetett 100 koronával lett kiegyenlítve. A megegyezés végrehajtásánál egyébként az is kiderült, hogy a legkevésbé vitatott kérdés, mint a laktanya igazgatás is, ellenségeskedéssé fajulhat. A levelezések hangnemének ismeretében lehetségesnek látszik, hogy az alispán, aki kezdettől ellenezte Miskolc önállósítását, a továbbiakban sem akart megbékélni a helyzettel. A közös rendelkezésű laktanyák igazgatása miatt már 1909. januárjában a főispánnak kellett elsimítania a kirobbanni készülő „veszekedést”. Az alispán január 18-án az ügyintézésben szokatlan bőbeszédűséggel hosszú levelet írt a főispánnak, melyben felpanaszolta, hogy a laktanyák rendje csak addig volt biztosítva, amíg az a vármegye hatáskörébe tartozott és neki joga volt a hanyag tisztviselőket felelősségre vonni.40 A panasz a városi mérnök ellen szólt, aki az alispán felkérésére nem csináltatta meg az ún. Rudolf-lak- tanya ajtóit, az ablakokat és a kályhákat, s így a katonák kénytelenek voltak fűtetlen helyiségben élni. Megírta az alispán azt is, hogy 1908. novemberében a mérnököt 116
