Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Seres Péterné: Miskolc törvényhatósági joggal felruházott várossá alakulása, 1907-1909
Az árvaszék a város árva- és gyámügyeinek intézésére alakított önálló testületi jellegű hivatal volt. Szervezetét és feladatkörét törvények szabályozták, így a törvényhatóság csak tagjainak megválasztásába szólhatott bele. Hatáskörébe tartozott az árvák vagyonának kezelése is, továbbá az árvák neveltetése feletti felügyelet, a gyámok és gondnokok választása, illetve kinevezése, ezek felügyelete és beszámoltatása. Hatáskörét az árvaszék, mint testület, nyilvános üléseken tagjai által gyakorolta. Az árvaszék elnöke a szabályrendelet 81. §-a értelmében a polgármester, bár az árvaszék szervezetét szabályozó 1877:20. te. ezt a megszorítást csak rendezett tanácsú városokra alkalmazta. Ezt a szokástól eltérő, de törvénybe nem ütköző rendelkezést az r. t. városi korban megszokott gyakorlat sugalta, s megszületésében nagy szerepe volt a választáson biztos győztesként induló Szentpály polgármester személyének is, aki korábban „hivatalból” töltötte be ezt az elnöki tisztet. Hivatalból tagja volt az árvaszéknek a tiszti ügyész, aki a határozatok és eljárások törvényessége felett őrködött, képviselte az árvákat a törvényszék előtt. Az árvaszék szavazattal nem rendelkező tagja volt a közgyám, akinek feladata, hogy a helyszínen ellenőrizze az árvák és gondnokság alatt állók körülményeit, tapasztalatairól jelentéseket és kimutatásokat készített. A polgármester a törvényhatóság első tisztviselője, jogait és kötelességeit az 1886:21. te. 73. §-a sorolta fel. A polgármestert a törvényhatósági bizottság választotta. Sokrétű, mindenre kiterjedő hatáskörét a szervezeti szabályrendelet harminchét pontban foglalta össze. A számos feladatból a két első pont érdemel említést: „1. A város közönségét köz-és magánügyekben képviseli; 2. intézője és vezetője a város közigazgatásának:, a város szellemi, erkölcsi és anyagi előhaladását és jólétét előmozdító intézkedéseket megteszi, s amennyiben a teendők hatáskörén kívül esnek, e tekintetben javaslatát az illető hatósághoz előterjeszti;”2 6 A fenti idézetből is világosan látszik, hogy a polgármester volt a város életének legfőbb irányítója. Említést érdemel az a mód is, ahogyan a polgármester akaratát érvényesíteni tudta a testületekben és hivatalokban. A bizottsági ügyintézés is hozzájárult a lehetőséghez, hiszen a felsorolt számtalan szak- és egyéb bizottságok elnöki tisztét a polgármester töltötte be. A bizottságok alakításánál alapvető szempont volt, hogy páratlan szavazategyenlőség esetén az elnök szava, a polgármester szava döntött. A tisztviselőkkel és alkalmazottakkal a polgármester rendelkezett, a fegyelmi vizsgálatok megindításánál és lefolytatásánál is elegendő szerepe volt ahhoz, hogy a tisztviselők és beosztottak ne gondoljanak ellenzéki magatartásra. A korlátlan hatalomnak azonban nemcsak negatív oldala volt, a századforduló utáni évtizedek egész Magyarországon a nagy polgármester-egyéniségek kora volt, s a nagymérvű városi fejlődéshez szükséges volt az erőszakos, de eredményes hatalomgyakorlat. A kérdés vizsgálatánál azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a virilizmus segítségével a polgármesterek személyükben is képviseltek bizonyos gazdasági erőt. A rendőrség a közbiztonsági feladatok államosításáig a város közigazgatási apparátusának része volt, s így működéséről a szervezési szabályrendelet intézkedett. A városi rendőrség feladata volt a személy- és vagyonbiztonság megóvása, a közrend és közbiztonság fenntartása, valamint a megzavart közrend helyreállítása. A rendőrség a törvény korlátái között hatáskörét önállóan látta el. A rendőrség élén a rendőrfőkapitány állt, aki teljhatalommal irányította és felügyelt az alája rendelt hivatal személyzetére. A rendőrség, mint hivatal, négy ügyosztályra tagolódva látta el feladatát, ezek: az ipari és közigazgatási; a kihágási; a bűnügyi; a katonai ügyosztályok. Az ügyosztályok vezetőit a főkapitány meghallgatásával a polgármester osztotta be, rangjuk rendőrkapitány volt. 110
