Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Seres Péterné: Miskolc törvényhatósági joggal felruházott várossá alakulása, 1907-1909
Az ipari és közigazgatási ügyosztály az iparral kapcsolatos tevékenység mellett foglalkozott a közegészségügy, a közlekedés és ezzel kapcsolatban a köztisztaság ügyeivel, a közintézmények és létesítmények rendjével, a tűzrendészettel, az idegenekkel és külföldiekkel. A kihágási ügyosztály a kihágások megállapítása mellett az azok feletti bíráskodást is ellátta. A bűnügyi ügyosztály feladata volt a nyomozás, a büntetett előéletű és gyanús egyének nyilvántartása, a bűnjelek megőrzése. A katonai ügyosztály a katonaság működésével kapcsolatos rendőri teendőket végezte, minden esetben a parancsnokságok felkérésére. Az ügyosztályok az adminisztratív ügyintézést végezték, tőlük függetlenül működött a rendfenntartó apparátus, a rendőrlegénység. A legénység katonai jellegű szervezetben élt, a parancsnokok és a legénység viszonyát, a legénység jogait és kötelességeit, a kiképzés, az előléptetés módozatait a szabályrendelet tizennégy §-ban részletezte. A város közigazgatási apparátusának felsorolása után külön kell foglalkozni a hivatalokban működő tisztviselőkre, segéd- és kezelőszemélyzetre vonatkozó általános szabályokkal. A tisztviselőknek két csoportját különböztették meg, a törvényhatósági bizottság által hat évre választott és a főispán által élethossziglan kinevezetteket. A választott tisztviselők között voltak: a polgármester, a főjegyző, a tiszti ügyész, a tanácsnokok. A magasabb szakképesítést és szakmai gyakorlatot igénylő állásokban általában kinevezett tisztviselő volt, többek között a tisztiorvos, a főmérnök, a rendőrfőkapitány, a levéltárnok. A segéd- és kezelőszemélyzet tagjainak egy részét is választotta a törvényhatósági bizottság, másik részét a főispán nevezte ki, s egy harmadik csoportot, főként kezelőszemélyzetieket, a polgármester. A választás és kinevezés útján betöltendő állásokra minden esetben pályázati hirdetményt kellett kibocsátani. A hirdetményt a polgármester tette közzé, illetve általános tisztújítás alkalmával a főispán. Az állások betöltéséhez a pályázati hirdetményekben közzétett minősítéssel kellett rendelkeznie a jelöltnek. A minősítések egy részét törvény írta elő, másik részét a szabályrendelet rögzítette. A szabályrendeletben előírt felsőfokú minősítések között jogi, mérnöki, orvosi diploma szerepel, igen sok esetben könyvelői képesítés és sok esetben valamely szaktanfolyam elvégzése a kötelezettség. Az alkalmazott tisztviselők a közgyűlés előtt, az egyéb személyzet a hivatal vezetője előtt esküt tett, amely vonatkozott a hivatali titok megőrzésére is. Az alkalmazottak kötelességeit és jogait is részletesen szabályozta a szabályrendelet. Ennek értelmében az alkalmazott hivatalos teendőit a hivatalban naponta hat órán át 8— 12, és 3—5 órák között köteles volt elvégezni. Ez a nyári időszakban módosult, ilyenkor a munkaidő 8—2-ig tartott. Hivatalos órák voltak minden vasárnap és ünnepnap is 9— 11 óráig. Szükség esetén a közgyűlés, a tanács, vagy a polgármester a hivatali működést 2 órával meghosszabbithatta, sőt „közveszély” esetén bármikor igénybe lehetett venni az alkalmazottakat. A szabályrendelet gondoskodott a hivatali hierarchia zavartalan kiépüléséről is. Szabályozta, hogy az alárendeltek utasítást a közvetlen felettestől kaphattak, de kötelesek voltak a felsőbbség utasításait is végrehajtani, ilyen esetben azonban a közvetlen felettessel az utasítást haladéktalanul közölniük kellett. Amikor az alárendelt beosztott úgy érezte, hogy az utasítás törvénybe ütközik, hangot adhatott aggályainak és kérhette az utasítást Írásban, s ezt a felettesnek kötelessége volt megadni. A feletteseknek egyébként tilos volt az alárendelteket, a hivatalos ügyeken kívül, elhatározásukban és cselekvési szabadságukban tekintélyüknél fogva befolyásolni. Az alkalmazott, beosztásra tekintet 111
