Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Seres Péterné: Miskolc törvényhatósági joggal felruházott várossá alakulása, 1907-1909

is bizonyítja, hogy ekkor már „súlya” volt Miskolc városnak — a kormány nevében elismerte a kérés jogosságát, de egy készülőben levő közigazgatási törvényre hivatkozva türelmet kért. Az országos politika azonban nem kedvezett a városnak, egymást érték a kormányok, s Miskolc küldöttsége 1902-ben Széli Kálmánnál, 1904-ben Tisza Kálmánnál kénytelen volt a kérést megismételni.

A közbenső évek a közigazgatásban a szakosodás jegyében teltek el, s ez tovább mélyítette a városok problémáját, mert a leegyszerűsített közigazgatási apparátus egyre kevésbé volt alkalmas a Miskolc méretű városok igazgatásának ellátására. A városok pedig számban és gazdasági erőben egyre növekedtek. A bank és kereskedelmi tőke a vidéki városokban koncentrálódott, kiépült a városi üzemek, villamos, gázművek, vasutak hálózata, létrehozták a városi közműveket.

Ilyen helyzetben a század elején a városok szervezkedése új lendületet vett. A törvényhatósági városok 1900-ban tartott értekezletét az r. t. városok 1904. május 14-én Budapesten tartott kongresszusa követte. Városi szövetséget kívántak létrehozni, a belügyminiszter azonban ezt nem engedélyezte. 1906-ban előkészítették a II. kongresszust is, melynek anyaga Nagy Ferenc, Miskolc város jegyzőjének városi törvénytervezete volt.6 A tervezet alapelve, hogy a városokat, tekintet nélkül nagyságukra, ki kell vonni a megyék hatásköréből, háztartási kérdésekben az eddiginél nagyobb szabadságot kell kapniok.

Természetes, hogy Miskolc saját ügy ében is tovább fáradozott, s a városok kiélezett helyzete kedvezett mozgalmának. 1906-ban, miután a Tisza-kormány bukása ismét egy reménység elvesztését jelentette, Bizony Ákos országgyűlési képviselő interpellálta a belügyminisztert Miskolc kérvényének elintézése ügyében. A képviselő jól választotta meg az időpontot, biztos lehetett benne, hogy a városi elégedetlenségi mozgalom hatására az interpellációt figyelmen kívül hagyni, vagy érdemi intézkedés nélkül lezárni, nem lehet. Felszólalásának jogosságához sem férhetett kétség, ne feledjük az 1873. óta válasz nélkül maradt kérvények egész sorát.

Ez alkalommal a várt eredmény nem maradt el, 1907. november 15-én a belügyminiszter benyújtotta a város önállósításáról szóló törvényjavaslatot a képviselőháznak. A képviselőház közigazgatási bizottságának tárgyalása után 1907. november 26-án került a képviselők asztalára a javaslat. Az általános vitában az előadón kívül, aki ismertette a miniszteri indoklást, Bizony Ákos kért csak szót. Felszólalásából ki lehet elemezni, hogy a szavazásnál milyen ellenkezésre számított, amit már jó előre ki is akart védeni. Beszédének első részében hálás köszönetét mondott a belügyminiszternek, aki már a törvényjavaslat benyújtása előtt arra tett ígéretet, hogy minden módon támogatja a várost. A felszólalás ezen részével biztosította az Andrássy-pártiakat, és az esetleges ingadozókat a belügyminiszteri „igen” tekintélyével. Ezután rátért a magyarázkodásra, ti. hogy miért akar a város elszakadni a megyétől, ahhoz a madárhoz hasonlította a várost, amely ha kinőtt a szárnya és megtanult repülni, elhagyja a szülői fészket és önálló életet kezd. A felszólalás ezen része Borsod megye jótéteményeinek felsorolása címet kaphatná, s szólt azon képviselőknek, akik a szavazásnál esetleg arra gondolhatnak, hogy mi lesz, ha az ő megyéjükben is eszébe jut a leggazdagabb városnak őket cserben hagyni. A legérdekesebb a felszólalás harmadik része, amellyel egy soha el nem hangzott vád ellen védekezik Bizony Ákos, nevezetesen, hogy Miskolc nemzetiségi város lenne. Idézzük szó szerint felszólalásának ezt a részét:

„Miskolcz városának eredetileg szin magyar lakossága a fejlődéstől elválaszthatatlan

bevándorlás folytán igen sok idegen elemmel szaporodott, de azokat mintegy magába olvasztotta, saját képére alakította át és megmagyarosította úgy, hogy Mis100