G. Jakó Mariann - Hőgye István: Választási dokumentumok a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban 1848-1948 - Acta Archivistica 6. (Miskolc, 1999)
Abaújban az Egységes párt meg is szerezte mind az 5 mandátunot, Borsodban a kilencből hetet. A megválasztott képviselők között találhatók a mezőkeresztesi kerületből dr. Bottlik József egykori főispán, a sajószentpéteri kerületből Hermann Miksa műegyetemi tanár, az ózdi kerületből Bíró Pál a Rimamurányi RT. vezérigazgatója. Miskolc város két mandátuma két ellenzéki képviselő között oszlott el: az egyiket Reisinger Ferenc, a másikat Borbély-Maczky Emil szerezte meg, aki az ún. Fajvédő Párt programjával indult. 16 A következő választáson, melyet a Bethlen-kormány bukása után, 1931-ben írtak ki, a vidéki körzetben, ahol a nyílt szavazást továbbra is fenntartották, az ellenzék nem jutott mandátumhoz, Miskolcon viszont újra két ellenzéki képviselőt választottak Reisinger Ferenc és Eckhardt Tibor személyében. Az 1935 évi választásokat Borsodban egyértelműen Borbély-Maczky Emil „tekintélye" döntötte el a kormánypárti képviselők javára. Az önkormányzati választások tekintetében tovább szűkítette a választójogot a közigazgatás rendezéséről szóló 1929-es törvény, ami 1945-ig érvényben maradt. A községi választások kapcsán számtalanszor megnyilvánult a főszolgabírói hatalom, mint erre a törvényszéki iratok bizonyságul szolgálnak. Bornemissza Miklós bodrogközi főszolgabíró a pácini bíróválasztáskor, 1931. január 13-án például csendőrökkel vezettette el a neki nem tetsző bizalmi férfit a bíróválasztás színhelyéről. A két világháború közötti időszak utolsó választójogi törvénye 1938-ban született meg. Nagyon részletesen szabályozta a választási eljárást, ezen belül is eltérően a lajstromos és az egyéni választókerületben. A képviselők számát 260-ra emelte, amiből 135öt egyéni, 125-öt lajstromos választókerületben kellett megválasztani. Pest megye 4, a főváros 3 lajstromos kerületre osztott, egyéni kerületek nem voltak a fővárosban és környékén, valamint a nagyobb városokban. Az ország többi területén mind lajstromos, mind egyéni kerületek voltak. Az egyéni választókerületeket a városi és a megyei törvényhatóságok osztották be, itt a viszonylagos többség is elég volt, de legalább a szavazatok 40%-át kellett elérni. Lajstromos választókerületekben az eredmény megállapítása az arányos képviseleti rendszer szerint történt. Az új törvény alapján csak egyetlen választást tartottak az országban, 1939-ben. Ez alapján - az ún. plurális választási rendszer - az egyéni választókerületek választói kettős szavazati joggal rendelkeztek, hiszen ők a lakóhelyük szerinti lajstromos választókerületben is szavaztak, a városok szavazóit ugyanakkor eleve kizárták a pluralitásból. 16 Adattár 1970. 120. p.