G. Jakó Mariann - Hőgye István: Választási dokumentumok a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban 1848-1948 - Acta Archivistica 6. (Miskolc, 1999)

1939-ben Borsod-Gömör-Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített megyék valamint Miskolc város egy-egy lajstromos országgyűlési választókerület volt, a vármegyében pedig 6 egyéni választókerületet szerveztek. A legkisebb 10.242 választóval az ónodi és 10.622-vel a mezőcsáti kerület volt. Az edelényi kerületben 13.589, az ózdiban 13946 választót tartottak nyilván. A két legnagyobb kerület a mezőkövesdi volt 14.670 és a sajószentpéteri 17.655 választóval.

17 Borsod vármegye központi választmányához most is számtalan felszólamlás érkezett, legtöbbször a névjegyzékből való kihagyás miatt. A választmány 949 esetből 571 esetben hozott elutasító végzést. További választásokra már e törvény alapján nem került sor a világháború kitörése miatt, a képviselők mandátumát egy évvel meghosszabbították. A koalíciós időszak első választása 3 részletben zajlott le. Először 1944. december 13-20 között a keleti országrész 45 helységének választói közfelkiáltással választották meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés 230 képviselőjét, majd április 2-án 108 képviselőt Budapesten, s végül megválasztották a dunántúli képviselőket június 24-én. A kormányzás ideiglenes jellegét lezáró november 4-i választások egyetlen napon zajlottak le. Az új választójogi törvény általános, egyenlő és titkos választójogot hirdetett, 4 éves ciklust állapított meg. A XV. választókerületben (a megye mai területe) az országosnak megfelelő eredmények születtek, jelentős területi eltérésekkel (pl. Zemplénben az országosnál jobb eredmény ért el a Kisgazda Párt, 66,9%-ot és Abaújban is messze az átlag fölé emelkedett az FKGP 76,8%-os eredménye). A helyi - községi, városi és megyei - önkormányzatok a nemzeti bizottságokhoz hasonlóan pártparitásos alapon működtek 1945 után. A központosító államhatalom szovjet mintára szervezte át a korábbi autonóm önkormányzati szerveket. Ennek gyakorlati megvalósulását jelentette az első tanácstörvény, ami alapján az első választásokat megtartották 1950 októberében. A Kommunista Párt által kierőszakolt idő előtti országgyűlési választásokra 1947-ben került sor. A polgári ellenzék korlátok közé szorítását célozta a választók és választhatók körének szűkítése, az 1945-ös ajánlási rendszer és a kötött lajstromú szavazás fenntartása. Az 1947-es választási törvény lehetővé tette, hogy a névjegyzékben szereplő, de éppen távollevők a tartózkodási helyükön szavazhassanak, amit világoskék cédulákra nyomtatott névjegyzék kivonattal igazoltak (ún. kék cédulák). Ez a gyakorlat számtalan visszaélésre adott lehetőséget. " Beránné 1976. 150. p.