G. Jakó Mariann - Hőgye István: Választási dokumentumok a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban 1848-1948 - Acta Archivistica 6. (Miskolc, 1999)

ilyenkor módjukban állt a nemkívánatos jelöltek kortes körútjai elé akadályokat gördíteni, másokat viszont segíteni.

11 A szavazás a törvény értelmében nyíltan történt, a szavazatszedő bizottság előtt a szavazók hangosan nevezték meg azt a jelöltet, akire a voksukat le akarták adni. A több szavazatot elnyert jelölt lett a kerület képviselője. Ha csak egyetlen jelölt volt a szavazás megkezdését követő fél óráig, akkor az egész választási procedúra elmaradt. A megyei központi választmány a választások előkészítésének minden gyakorlati tennivalóját koordinálta. Kialakította az összeíró körzeteket, összeállította az összeíró küldöttségeket, magyarázta a törvényi megfogalmazásokat, irányt mutatott a törvény által nyitva hagyott kérdésekben. Borsod vármegye központi választmánya 1909. március 9-én tartott ülésén az alábbi útmutatásokat adta az összeíró küldöttségeknek:

12 a kiigazítási munkálatok elvégzésére használják fel a jegyzői hivatalokban rendelkezésre álló előző évi névjegyzéket és az 1848-1878 közötti választói összeírásokat, az egyenes adók községi főkönyvét, a földadó telekkönyvet. Ezen kívül minden hatóság, köztisztviselő, lelkész köteles a küldöttség által kívánt adatokat megadni. Külön felhívták a figyelmet arra a múltban gyakran előforduló hibára, hogy a különböző természetű egyenes adókat összevonták. Ha csak az összesítés által érte el valaki a censust, az a választói felvételre jogosultságot nem ad. így a házadó nem számítható hozzá a földadóhoz, sem a kereseti adóhoz, sem ezek egymáshoz. A földadón alapuló jogosultság megállapításának csak az egy és ugyanazon községben fizetett földadó jöhetett számításba és ahhoz egy másik községben fizetett földadó hozzá nem számítható. Ha valamely választónak adója többszörösen is megütötte a jogosultság alapját képező minimumot, ez még nem jelentett jogcímet arra, hogy az illetőnek önállóan nem adózó fiai is ez alapján felvételt nyerjenek a névjegyzékbe. Az 1848-as törvények népképviseleti elve az önkormányzati választásokra is kiterjedt, megvalósítására azonban a kiegyezést követő időkig várni kellett. Az önkormányzatok minden szintjén választott képviseleti szervek biztosították a helyi társadalom önállóságát, melyek a legfontosabb ügyekben intézkedtek, rendeleteket alkottak és azokat saját szerveik útján végrehajtották. Az 1870: 42. tc. a törvényhatóságokról pontosan szabályozta a törvényhatóságok egyetemét képviselő törvényhatósági bizottság választását. A bizottság tagjai felerészben a nyers virilizmus alapján kerültek be, felerészben pedig választották a képviselőn

Bencze G. 1996. 9. p. i2 B.-A.-Z. m. Lt. IV. B. 804. 5 kpv. Jegyz./1909.