Rásó József: 1956 dokumentumai Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban - Acta Archivistica 5. (Miskolc, 1998)

BEVEZETŐ Sztálin halála után a Szovjetunióban lehetőség nyílt a belpolitika és külpolitika, valamint a gazdaságpolitika felülvizsgálatára. Nyilvánvalóvá vált, hogy a „megszerzett" kelet-európai országok kézbentartása olyan hatalmas terheket jelent a háborús veszteségeket alig kiheverő államnak, amely kezelése gyökeresen új koncepciót igényel. A kommunista eszmék katonai és politikai úton terjesztésének expanziója meghaladta annak az államkomplexumnak az erejét, melynek fennállása óta a legnagyobb gondot lakosai legelemibb élelmiszerszükségletének kielégítése jelentette. Az új vezetésnek az utódlási kíméletlen harc végigvitelével párhuzamosan meg kellett oldania, vagy legalábbis kezelnie kellett a feltornyosuló, megoldatlan feladatokat, problémákat is. A börtönvilág felszámolása, a gazdaságnak, különösen a mezőgazdaságnak az ideológia „láncaitól" való megszabadítása, a tagországokkal való kapcsolat felülvizsgálata rendkívüli körültekintést és óvatosságot igényelt. Az orvosper provokációként való tudomásulvétele és deklarálása a „törvényesség lavináját"

1 indította el, mely nem állt meg Hruscsov híres XX. kongresszusi beszédéig. Ehrenburg regénye után jogosan nevezték ezt az időt az olvadás korának. Az átállítás külpolitikai feltételeit a rendkívül költséges hidegháború felszámolása jelentette. Ennek európai állomásai közül csak egyet említünk meg, a hazai belpolitika alakulására oly nagy hatást gyakorló osztrák államszerződést. A kelet- és közép-európai népek nehezen alkalmazkodtak a Kremlben kialakított konstrukcióhoz. Itt nemcsak a háború utáni, főleg a lengyelországi, ukrajnai és balti köztársaságokban folytatott fegyveres harcokra gondolunk, hanem a civil ellenállást megtorló hallatlan sokaságú perre, s az úgynevezett koncepciós perekre is, melyeknek áldozatai között hazai kötődésű „nemzeti kommunisták" is bőven előfordultak. A szovjet berendezkedés megszilárdulása után, már az ötvenes évek első felében megmutatkoztak ennek feloldhatatlan ellentmondásai, s ezek annál nyilvánvalóbbá váltak, minél polgárosodottabb volt az illető országok társadalma. Mibenlétét legrövidebben azzal a közkeletű vélemény szerint lehetne érzékeitemi, miszerint: „A konyak az az ital, amelyet a munkásosztály és a dolgozó parasztság választott képviselői útján fogyaszt".

2 Az 1953 júniusi csehországi és keletnémet megmozdulások még nem léptek 1 Mihail H.-Alekszandr Ny.: A Szovjetunió története. In. Orosz történelem II. 421. 2 Bényei J.: A személyi kultusz humora, ötszáz vicc. 13.