Rásó József: 1956 dokumentumai Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban - Acta Archivistica 5. (Miskolc, 1998)
lük Bogár Károly, Gellért Károly és Túrbók Gyula és mások a helyzetet kihasználva aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy egy szabad pártnap megtartását kikényszerítsék. Az íveket a dolgozók több mint fele írta alá. Október 23-a a DIMÁVAG-ban is a pontok összeállításával telt el. Már el is jutottak 17-ig, amikor az egyetemistákkal kapcsolatban lévó' Kónya Lajos javaslatára még megtoldották azzal a négy ponttal, amit az egyetemistáktól nem akartak elfogadni. A két követelés együtt szerepel a 9. számú dokumentumban. Közben a miskolci pártbizottság is készült. Minden eshetőségre felkészülve fegyveres szolgálatra berendeltek 180 megbízható MDP-tagot. Szerencsére csak egytizedük jelent meg, így a fegyvereket sem osztották ki. 17 Az Északmagyarország című napilag október 23-i vezércikke a megyei pártbizottságnak a központi vezetőség politikai bizottságához írt levele volt, amelyben személycserékre, a pártdemokrácia kiszélesítésére és többek közt a rehabilitáció kérdésére helyezték a hangsúlyt. A DIMÁVAG pártbizottsága némi megyei pártbizottsági ráhatással elfogadta a munkások pontjait és szabad pártnap megtartását október 25-ére tűzték ki. Este a Gerő beszéd új dimenziót adott a miskolci történéseknek is. Sándor László újságíró közölte az újra ülésező egyetemistákkal a Losonczy Gézától hallottakat, hogy az ávó lövi a fiatalokat Budapesten. A DIMÁVAG-ban 24-én úgy gondolták, hogy a másnapi szabad pártnapig nem lehet várni, még aznap ismertetni kell a dolgozókkal a követeléseket. Közben a kapuhoz öntevékeny egyetemisták érkeztek ismertemi a diákparlamenten elfogadott pontjaikat. Ugyancsak megérkezett az egyetemi pártbizottságról Földvári, s felajánlotta, hogy a DIMÁVAG követeléseit, amit maga is elfogadott, másnap egy később összeállítandó delegáció élén eljuttatja Budapestre. Ettől a naptól az addig magát Munkásszervező Bizottságnak nevező testület Munkástanácsnak nyilvánította magát. A műegyetemisták, saját lapjukban a Mi Egyetemünk-ben beszámoltak a diákparlament eseményeiről. A politikailag széles skálájú megnyilvánulások között a címoldalon volt egy figyelemreméltó eszmefuttatás Ungváry Rudolf tollából. Cikkét ekképp fejezte be „Nekünk miskolci egyetemistáknak első kötelességünk ezt az egységfrontot megteremteni. . . Igazán jól dolgozni, jól küzdeni csak akkor tudunk, ha nem magunkra hagyatva, hanem együtt a munkás- és parasztfiatalokkal harcolunk. És nekünk a miskolciakkal együtt a diósgyőri és miskolci fiatalokkal. Az ő harcuk a mi harcunk is és az ő céljuk a mi célunk is!" (sic.) 18 Huszonnegyedikén délután olyan esemény történt a Szemere utcai sarkon, ami könnyen budapesti intenzitású történésekhez vezethetett volna. A fővárosban a lengyelek melletti, a DISZ által is támogatott tüntetés zajlott, melynek tömegét egy mindig mobilizálható embercsoport a diákság adta, de ténylegesen az őket utcára vivő politikai erők és a hatalom egy részének küzdelme volt. Ezt 24-én hajnalban a szovjet tankok beavatkozása a nemzeti felkelés szintjére emelte, annak minden tragikus következményével. Itt Miskolcon a tömeg egy kisebb átvonuló szovjet páncélos egységet próbált továbbhaladásában megakadályozni. Földvári a helyszínre sietett 17 Kun L.: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, . . . Borsodi Levéltári Évkönyv I. 245. l8 HOM HTD. 80. 16. 1. 17.
