Rásó József: 1956 dokumentumai Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban - Acta Archivistica 5. (Miskolc, 1998)

és elhárította a konfliktust. Ezen a napon még mind az egyetemisták, mind a nagyüzemi munkások nagy része megőrizte önuralmát. Bár voltak kísérletek tüntetés kirobbantására, ezek mögött azonban nem voltak társadalmi súlyú erők. Huszonötödikén a Földvári-küldöttség, amelyben helyet kapott a Nehézszerszám Gépgyár és a Műszaki Egyetem delegáltja is, nyolc óra tájba indult el, akkor már Nagy Imréhez, aki Hegedűs Andrástól vette át a miniszterelnökséget. Az otthonmaradt DIMÁVAG munkások, akikhez csatlakoztak a Nehézszerszám Gépgyár, az LKM és a többi üzemek munkásai, demonstrációval akarták nyomatékosítani követeléseiket. A DIMÁVAG pontjait a pártbizottságok segítségével a dolgozók ekkorra már megismerték. Ennek hírére a megyei pártbizottság és az addigra politikailag is felértékelődő Diákparlament megegyezett, hogy a tüntetőket az egyetem előtti „prérire"-re vezetik, bízva abban, hogy a hosszú gyaloglás alatt a munkások harci kedve lelohad. A rendkívül fegyelmezett tüntetők létszámát különböző vélemények 30.000-45.000 fő közöttire becsülték. Némi szervezetlenség mellett ott helyben megválasztották vezetőiket, akik egy igazi nagykoalíciót alkottak. Részt kapott a vezetőtestületben a megyei tanácsról Rozgonyi Ernő, a megyei pártbizottságról Jekkel Béla a nagyüzemek képviseletében: Papp Miklós és Bódvai János, a Diákparlamentet Horváth Gyula képviselte, s nem utolsó sorban Nagy Attila színművész, a tömegek képviseletében. A testület elnevezése szintén visszaad valamit a kor levegőjéből: „A Nagy-Miskolc dolgozó népe által választott Népi Bizottság (munkások, egyetemisták, katonák)" tagjai úgy döntöttek, hogy tanácskozásaikat az LKM műszaki klubjában folytatják. A tömeg visszavonult a Petőfi térre, ahol békésen ért véget a tüntetés. A műszaki klubban összegyűlt testület az ügyek vitelére egy szűkebb grémiumot választott és végül Megyei Munkástanáccsá nyilvánította magát, ezzel kimondták, hogy „... vállalják az egész megye területén a rend fenntartását és a gazdasági élet megszervezését".

19 Az eseményeknek volt egy másik szála, amely a következő napokban tragikus eseményekben kulminált. A fiatalok egy része úgy gondolta, hogy a Pesten harcoló társaik segítségére kell sietniük. Ez egy vegyes társaság volt, egyik csatlakozást elutasító diákparlamentista rossz arcúaknak látta őket, de volt köztük egyetemi hallgató is. A Teherfuvarozási Vállalat telephelyéről elkötött teherautókon indultak el. Különböző helyeken keveredtek tűzharcokba, akadtak fenn az ÁVH-nak a fővárost a vidéktől elválasztó záróláncán, közülük egy gépkocsi aknatalálatot kapott. Akiket az ÁVH elfogott, azokat visszahozták Miskolcra, a BM megyei főosztályára, amely a Zsolcai kapuban székelt. A Miskolci Megyei Bíróság konklúziója szerint nagyrészüket, kihallgatásuk után, még az éjszaka elengedték. Másnapra csak azok maradtak benn, akiknek a kihallgatása nem fejeződött be. Reggel az aggódó szülőkhöz csapódó egyre növekvő tömeg előbb a Városi rendőrkapitányságnál kereste a fiatalokat, akiket sommásan egyetemistáknak tartottak, majd a Zsolcai kapuhoz vonultak. Itt csak kevés fogvatartottat tudtak a tömeg követelésére kiengedni. A tömeg ezt nem hitte el, egyre növekedett (a Búza téren hetipiac volt) az épületben lé19 Dr. Bálás l: 1956 forradalma Miskolcon. 21.