Dobrossy István: A millennium megünneplésének dokumentumai Abaúj, Borsod és Zemplén vármegyékben - Acta archivistica 3. (Miskolc, 1996)

Bevezető

igazságügyi palotának, két új hídnak kell épülnie. Megfogalmazódott a Vaskapu szabályozása, a gellérthegyi citadella megszüntetése, hogy „azon helyeknek obeliszkekkel vagy más hasonló emlékekkel leendő megjelölése, s így a vidéknek ezáltal is az ünnepély színterébe vonása, mely helyekhez a honfoglalás egyes főbb mozzanatai kötődnek” megtörténhessék. Ez az előterjesztés fogalmazta meg (természetesen más szobrok között), a kolozsvári Mátyás-szobor és a székesfehérvári Szent István szobor ünnepélyes leleplezését, vagy a parlament új palotájának felavatását, ahol törvénybe kívánták iktatni az ország ezeréves állami fennállását. Ekkor hangzott el javaslat az országgyűlés (illetve az ország) király előtti hódolatának bemutatására.3

A tervezet következményeként a vármegyék némelyike, így pl. Zemplén, már 1894 őszén törvényhatósági bizottsági ülésen foglalkozott a millenniumi év rendezvényeivel, az évi események tervezetének összeállításával.4 Jellemzően minden megye és nagyobb város az 1896. május 2-ra tervezett országos kiállításon, majd a június 8-ra „összehívott” díszbandériumi hódolaton, felvonuláson történő résztvétellel foglalkozott a legtöbbet. Ez a két rendezvény ugyan központi irányítással történt, de alkalmas volt arra, hogy reprezentálja a megyék szakmai-ipari felkészültségi-fejlettségi fokát, másrészt a múlt emlékeinek őrzését, a történeti ereklyéknek a hódolaton történő „felmutatását”. Erről a múlt- es gazdagság-fitogtatásról írta a Miskolcon megjelenő, ellenzéki Szabadság című lap, hogy a „. . . Budapesten véghez menendő díszfólvonulás alkalmával mennyi drága kelléket, mily szédítő pompát fog kifejteni és fölmutatni ez a szegény, boldogtalan magyar nemzet! Ha majd meglátja az osztrák, bizonyosan arra fog gondolni, hogy most már a kvótát bátran fölemelheti. Pedig ha tudná a derék sógor, hogy az a fény, amit ott kifejtenek, nem mind színaranyból származik. Lesznek a banderisták között olyanok is, - mert voltak már három évvel ezelőtt is - akik csupa merő hiúságból, existencziájok kockáztatásával csillognak az ország színe előtt. Megyénk banderistái tehetik, nálunk tiszta arany az, ami fénylik.”5

A díszbandériumok kiállítása - még ha időnként megyei fitogtatásnak tűnt is - komoly előkészületeket igényelt, s a résztvevők kiválasztása egy-egy család történeti szerepének, jelentőségének megbecsülése, elismerése volt. Nevüket közgyűlési iratok, (esetleg

3 TarrL.. 1979. 21-22.

4B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1402/a. 23. köt.

5 Szabadság, 1896. május 6.

8