G. Jakó Mariann: A magyar-szlovák lakosságcsere és előzményei 1945-1948 - Acta archivistica 2. (Miskolc, 1995)
Előszó
ELŐSZÓ 1918. november 16-án Magyarország „minden más országtól független és önálló népköz- társaság ” lett, Károlyi Mihály elnöklete alatt. A Monarchia felbomlott, s természetesen széthullottak a korábbi gazdasági és piaci kapcsolatok is. A határon túli, meghatározó jelentőségű nyersanyag-bázisok a szomszédos országok területére, részben az antant hatalmak, illetve szövetségeseik felügyelete alá, használatába kerültek. Az ún. Clemenceau-jegyzékben 1919. június 13-án kialakított keleti és északi országhatárok a Trianon-palotában 1920. június 4-én aláírt „békeszerződés”-ben is változatlanok maradtak. Trianon új korszakot kezdett a magyar történelemben: új államhatárokon belül, új gazdasági feltételek alakultak ki. Egyben új szervezetek jöttek létre a meghúzott határokon túl. Az országhatárok megvonását a megyehatárok megváltoztatása követte, majd - más társadalmi, politikai körülmények között - ez 1938-ban és 1945-ben megismétlődött. Mindegyikhez - eddig talán a regionális levéltárak anyagában kellő mélységben nem kutatott és fel nem tárt - lakosságmozgás is kapcsolódott. 1919-1920-tól elsősorban az értelmiség (közalkalmazottak), de a kereskedők és iparosok is helyet változtatni, áttelepülni kényszerültek. A csehszlovák földtörvény - igaz más társadalmi réteget érintve - hasonlóan ebbe az irányba hatott. Két évtized múlva, 1938. november 2-án, az első bécsi döntéssel hat jelentős város, közel 12 ezer km2 területtel, kb. 1 050 000 lakossal (amelynek 86,5%-a magyar volt) visszakerült Magyarországhoz. Ekkortól régiónk megyehatárai és közigazgatása újra megfelelt az 1918-as állapotoknak. Az előzőeknél is drasztikusabb kényszermozgásra, népességcserére került sor a második világháborút követően, az 1945-1948 közötti időszakban. A felvidéki magyarság kitelepítése, részben pedig helyükre a magyarországi szlovákság visszatelepítése a 20. század legnagyobb súlyú, legnagyobb áldozatokkal és szenvedéssel járó migrációja volt. A szlovák-magyar politikai kapcsolatoknak legsúlyosabb, mindmáig sokat vitatott időszaka: a magyarság szlovákiai létének, életének megkérdőjelezése. Fél évszázad távlatából a kötet szerzői e korszak hitelesebb megismeréséhez, könnyebb megértéséhez járulnak hozzá tanulmányukkal és a feltárt, közzétett dokumentumokkal. Teszik ezt történeti elemzéssel, az eddig fel nem tárt anyag ismeretében elfogultság, részrehajlás nélkül. A szerkesztő 5
