G. Jakó Mariann: A magyar-szlovák lakosságcsere és előzményei 1945-1948 - Acta archivistica 2. (Miskolc, 1995)
Előszó
Jelen kötetünkkel a magyar-szlovák viszony egyik legproblémásabb, legtöbbet vitatott korszakának, az 1945-1948 közötti időszaknak a feltárásához kívánunk hozzájárulni. Majd fél évszázaddal az események után még bőven található feltáratlan, eddig nem közölt iratanyag a megyei levéltárakban, melyek segíthetnek az események árnyaltabb, reálisabb megítélésében. A felvidéki magyarság 1945-1948 közötti kiutasítására, menekülésére, megyénkben történő letelepedésére, fogadására, valamint a két állam által megkötött lakosság- csere egyezményre vonatkozó dokumentumokat válogattunk Abaúj, Borsod, Zemplén vármegyék és Miskolc város anyagából. Arra törekedtünk, hogy bemutassuk ezeknek az eseményeknek a megyei vonatkozásait, annak általános és egyedi eseteit, azt, hogy miként fogadták a települések a menekülteket, milyen megoldást kerestek és találtak problémájukra, hogy milyen mértékben érintette a megye lakosságát az 1945-től folyamatosan beáramló menekültek, kiutasítottak megjelenése, letelepedése. A közölt dokumentumokat levéltári jelzetekkel láttuk el és a bennük történő eligazodás segítésére rövid bevezetőt írtunk elé. A dokumentumok válogatásának korlátot szabott az irat állapota (a korabeli rossz papírminőség), ami gyakran lehetetlenné tette a dokumentumok közlését, így ezekre csak a magyarázó szövegben hivatkoztunk. Éppen ezért döntöttünk ügy, hogy a levéltár folyóirat állományából is kiegészítjük válogatásunkat. * * * A második világháború befejezésekor a magyarság szlovákiai jelenlétét, létének puszta jogosultságát is igyekeztek kétségbe vonni, kihasználva azt a történelmi pillanatot, amikor a nemzetközi gyakorlat a nemzeti kisebbségeket - a rend kedvéért - elsorvasztásra, kihalásra ítélte. így lett a szlovákiai magyarság a közép-európai térség sokadrangú tényezője, 1945 tavaszától vádlott, együtt a csehszlovákiai német kisebbséggel, amikor általános kiutasítás, kitelepítés lett volna a sorsa. Ez szerencsére (főleg két győztes nagyhatalom, az USA és Nagy-Britannia vétója miatt) nem sikerült teljes egészében, de 4 évig jogfosztottságban kellett élniük az ottmaradóknak. Az emigrációban lévő csehszlovák politikusok körében már 1943 végén elfogadott, hangoztatott álláspont volt a németek és magyarok kitelepítésének terve. A Benes vezette londoni, emigráns kormány mindent elkövetett, hogy meggyőzze a nagy6
