Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - LUDWIG HÜTTL: A török elleni háborúk a Német-Római Birodalom szemszögéből (Ford.: Aszmann Mária)

Ii" a finanszírozás, mondta Savoyai Jenő herceg. 1697-ben a három nyári hónap alatt a Magyarországon tartózkodó császári és szövetséges csapatok (mintegy 44 ezer fő) zsoldját 1,7 millió guldenre becsülték a császári pénztár és 370.000 guldenre a birodalmi rendek pénztára terhére. Az újoncozás további 860.000 guident, a 310.000 q zab beszerzése összesen 1,4 millió guident tett ki. A tüzérség rendbehozatala 12.000 guldenre, a hajók és hajóhidak beszerzése 52.000-re tehető. A hadipénztár a magyarországi helyőrségek számára - Erdélyt is beleértve 500.000 guident igényelt, a szövetségesek pedig, különösen Bajorország és Pfalz 300.000 gulden segélyt. Az erődök 150.000 guldenbe kerültek, az önkéntes csapatok ellátása 100.000 guldenbe. Összesen 5.444.000 guldenre volt szükség, hogy csak e három hónap hadi kiadásait fedezhessék. Ehhez jött még a 2,5 millió gulden zsoldhátralék és adósság. Kiútként újabb államkölcsönök és kölcsönök felvétele kínálkozott csak vagyonos miniszterektől és nemesektől, a császári birtokok, jogok és bevételek elzálogosítása vagy eladása, valamint az adóemelés. A császár csak alattvalói, valamint a tartományi rendek, különböző birodalmi fejedelmek, mint a bajor Miksa Emanuel vagy Ludwig Wilhelm báden-bádeni őrgróf közvetlen vagy közvetett segítségével került abba a helyzetbe, hogy a törökkel szembeni védekezést oly mértékben szervezze, mint ahogy az a 16-18. században ténylegesen megtörtént. Ehhez jöttek még a birodalom, ill. a szomszédos területek, mint Dánia, Hollandia, Svédország zsoldoskatonái és a főként nemesi származású önkéntesek, kik a Német Birodalom országaiból, a spanyol Németalföldről, itáliai területekről, Spanyolországból, sőt 1664-ben magából Franciaországból siettek a császár segítségére. A birodalmi segítség e pozitív mozzanatai annál magasabbra értékelhetők, ha tekintetbe vesszük a birodalmi struktúra nehézségeit, melyekkel a császárnak szembe kellett néznie, a birodalmi gyűlés 150 tagjának és a különböző területek tartományi gyűlései számos egyházi vagy világi tagjának hosszadalmas politikai döntéshozatala nehézségeit. Egyedül Bajorországban több mint 500 rendi képviselő volt.

77 Mindegyiküknek szava volt, ha az ún. törökkérdésről, azaz Magyarországról esett szó. Ehhez adódtak a parancsnoklási rendszer problémái a „felfegyverzett rendeken" és az önállóan tevékenykedő kerületi csapatokon belül, valamint a birodalmi és a császári sereg összetételének problémái. A Német Birodalom egyidejű fenyegetettsége egyrészt a francia szövetkezések, másrészt az oszmán veszély következtében a 17. század 80-as éveinek kezdetén egy birodalmi hadügyi reformhoz vezetett, mely már régóta esedékes lett volna, évtizedeken keresztül törekedtek rá, de mindig újra elhalasztották. A kerületi egységekre alapo-