Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - KISS Z. GÉZA: A baranyai reformáció történetéhez

Nagyon fontos viszont nála annak hangsúlyozása, hogy Sztárai csak „A reformá­ció legfőbb és egyetemes alapelveit", a hit általi igazulást, a hívek egyetemes pap­ságát, a gyülekezetek szabad lelkészválasztási jogát stb. hirdette, de kíméletlenül támadta a papi hierarchiát, coelibátust, simóniát, böjtöt stb. Világosan kell itt látnunk azonban, hogy ezek a nézetek nem lehetnek bizonyítékai Sztárai luthe­ránus voltának, mert Európa-szerte a katolikus egyház XIII-XV századi kritikája során keletkeztek. Megtalálhatók az egyházon belül keletkezett reformmozgalom exponenseinél éppen úgy, mint a nagyhatalmú egyház visszaszorítására törekvő világiaknál. A Sztáraira vonatkozó életrajzi vagy regionális jellegű írások sorát a nagy en­ciklopédikus tudással rendelkező Zoványi Jenő zárja, 41 aki Baranya reformációját beilleszti az országos folyamatba. ő írja le először, hogy a baranyai reformátor munkássága kiterjedt Tolnára és a Baranyával átellenben lévő szlavóniai területekre is: vagyis Sztárai a püspök nélkül maradt pécsi püspökség területének a reformátora. Nála olvashatunk ar­ról, hogy az 1544-ben Laskóra került Sztárai 1546 elején megállapodott a szom­szédos Vörösmart lelkészével Eszéki (Zigericus) Imrével a hirdetendő tanokról és módszerekről. Minthogy mindketten anyanyelvi szinten tudtak horvátul, sikerrel terjesztették a reformáció tanait egészen a Száváig. Ennek a munkának az ered­ményeként szerveződött a Dráva két oldalán a Trianon utáni időkig sértetlenül működő 120 gyülekezet. Ehhez a munkához a vallási toleranciájáról ismert török 1550-ig lényeges segít­séget nem adott. Ennek az évnek Szent György napján (ápr. 24.) íratta meg híres utasítását a katolikus lelkészek, egyházvezetők, bírák és esküdtek számára Pécs akkori parancsnoka, Dervis bég, aki a mohácsi csata egyik tervezőjének, Bali bég­nek a fia volt. Ebben elrendelte, hogy feltétlenül jelenjenek meg a Vaskaszent­mártonban összehívandó zsinaton, s annak szellemében végezzék majd tovább munkájukat, mert különben alapos büntetést kapnak. 42 Első pillanatban úgy tűnik, hogy csak a pécsi bég körlevelének terjesztését se­gíti Ferhát sellyei vajda 1550 húsvétját követő szombaton fogalmazott parancsa. Ebben ugyanis felszólítja a nyugati Ormánság lelkészeit, hogy két-három egyház­tagjukkal együtt jelenjenek meg Vaskaszentmártonban és „...segítsenek mindazt megtárgyalni és elintézni, amit ott majd előhoznak". Azt is megparancsolja ne­kik, hogy utasítását pontosan lemásolva küldjék meg hitsorsosaiknak 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom