Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)
III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - KISS Z. GÉZA: A baranyai reformáció történetéhez
Thúry Etelének a Protestáns Szemle 1913-i évfolyamában megjelent tanulmánya alapján írja Zoványi, hogy a török nemcsak előkészítője, hanem résztvevője is volt a zsinatnak, amelyen többek között a katolikus papok nőtlenségére és a böjtre vonatkozó kérdéseket tárgyaltak. A vita lefolyását Eszéki Imre wittenbergi diáktársának és vörösmarti utódának, Prodanisius Györgynek 1550. május 27-i leveléből ismerjük. 44 Fel kell itt hívnom a figyelmet arra is, hogy míg a baranyai reformációs mozgalom ismert vezetői (Eszéki, Kopácsi, Siklósi, Sztárai stb.) mind földrajzi névből ismert vezetéknevet viselnek, addig az itt említett vörösmarti lelkész neve a horvátok között ismert Prodan vezetéknévből származik. Ebből a levélből az is kiderül, hogy Baranya katolikus lelkészeit olyan olasz kereskedők támogatják, akik „Magyarországnak ezen a részén űzik mesterségüket...". Megtudjuk azt is, hogy „a gemánti (kéméndi) és belkötzi (belközi) miséspapok elhagyták a pápista hitet és azt jobb kezüket a bibliára téve, a kádi parancsára elvetették...Miután a bibliát megcsókolták, a kádi és a vajda nyilvánosan kihirdette, hogy ha valaki annak ellentmondana, azt nemcsak 100 botütéssel kell megbüntetni, hanem nyelvétől is meg kell fosztani". A zsinat végezetül prédikátorokat küldött a Duna mentére is, hogy az ottani miséspapokkal is elfogadtassák a vaskaszentmártoni határozatokat 45 Sztárai és munkatársai 1551 pünkösd hetében, azaz a május 17-ét követő napokon még két vitát rendeztek az illető egyházvidékek zsinatai alkalmából. A pápa áldozópapjaival (cum sacrificulis) a Verőce megyei Valpó és a Szerem megyei Vukovar közelében vívták utolsó csatáikat. Zoványi szerint azonban csak menekülésre tudták őket kényszeríteni, de nem meggyőzni. A menekülés tragikomikus epizódját őrzi a szlavóniai horvátok között keletkezett közmondás, 46 amely Szilády Áron említett tanulmányában így hangzik: „Teknő alatt pap vagyon, három asszony ül azon." 47 Ez az epizód már Sztárainak abból a leveléből származik, amelyben 1551. június 20-án Tükni Miklós számára összefoglalta az 1544 óta eltelt hét év történéseit. 48 Itt tudjuk meg, azért érkezett szülőföldjére, hogy az Úr gazdag és már túlérett gabonáját a hozzá csatlakozott testvérekkel („...cum reliquis fratribus...accedentibus") learassa. Munkatársai közül névszerint is ismerjük Eszéki (Zigericus) Imrét, a szlavóniai reformációt befejező Szentantali Gergelyt és Sztárai laskói utódát, Szerémi Illést. Ők Sztáraival egyetemben a török miatt kétnyelvűvé váló Dráva-völgy szülöttei voltak. Talán utoljára fordult elő e táj sokat szenvedett népével, hogy saját soraiból való értelmiségiekre bízhatta sorsát...