Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - MAGYAR KÁLMÁN: Szigetvár és a dél-somogyi mezővárosok, várak kapcsolata 1526-1664 között (Különös tekintettel Babócsára és Kálmáncsára)

Régészeti kutatások Kálmáncsán Régészeti kutatásunk a település közvetlen védelmére, a török katonai erő ri­asztására szolgáló hódoltság kori palánkvárat itt nem ismer (4.ábra). így a már jelzett, a Szigetvárból az erdőn keresztül vezető út védelmére még az Árpád-kor­ban(?) létesített földvár vagy kastély a mai községtől, tehát a régi mezőváros magjától viszonylag távol, legalább 3-4 km-re lehetett. S valószínűleg a török idő­szakot már meg sem érte (4. ábra)! A mai község déli részén, a tsz-gépállomásnál lévő kiemelkedő dombon megfi­gyelhető egyházi jellegű építmény rommaradványai (a helyiek szerint a középkori 84 ' ferences kolostor!) esetleg lehettek erődítettek. Tőle E-ra megtaláltuk viszont az egykori mezőváros későközépkori portáit, házait, amelyek többszáz méterre el­nyúlnak a kertek ED-i dombvonulatán. Az E-i végétől kb. 500 m-re lévő jegy­ződombon egy másik templomos és településhely lehetett - az útmenti várhoz közelebb eső - Kálmáncsehi másik, biztosan Árpád-kori településközpontja. (4.ábra) A török kori Szigetvár gazdasági bázisát jelentő Kálmáncsa mezővárosát - a források szerint - a tizenötéves háború során a magyar hadaknak végül is sike­rült elpusztítaniuk. A város tehát nem érte meg az 1606-1664 közé keltezhető, viszonylagosan nyugodtabb hódoltsági időszakot. Ekkorra elveszítette Dél-So­mogy, illetőleg elsősorban Szigetvár a legfontosabb és legalapvetőbb gazdasági és kereskedelmi, ún. eltartó bázisát. Megmaradt viszont - elsősorban katonai és közigazgatási egységként - a szom­szédos Babócsa, amelynek magyar lakossága azonban javarészt elköltözött, illető­leg elpusztult. (A török településektől Ny-ra, 2-3 km-re lévő bolhói úti templomkörüli temető sírjai nagyjából a tizenötéves háború időszakával zárul­tak.) 87 Összegzés Végső soron meggyőződhettünk arról, hogy a három település közül a hódolt­ságkor késői időszakában csupán a várral, erődítéssel, illetőleg ezek mellett köz­igazgatási funkcióval rendelkező régi birtokközpontok, mezővárosok maradhattak fenn. Az ilyennel nem rendelkezők, köztük a nagyon fontos és Szigetvár torká­ban lévő Kálmáncsa is, lehanyatlottak és elpusztultak. Mégis különösen jelentős

Next

/
Oldalképek
Tartalom