Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)
II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - MAGYAR KÁLMÁN: Szigetvár és a dél-somogyi mezővárosok, várak kapcsolata 1526-1664 között (Különös tekintettel Babócsára és Kálmáncsára)
Kálmáncsának ez a viszonylag hosszú ideig, közel fél évszázadig tartó hódoltság kori virágzása (2.ábra). Zrínyi Miklós 1664-es ún. téli hadjárata is ezt a korábbi végvári taktikát követte. Nyomában a Babócsa és Szigetvár környéki települések szinte teljesen elpusztultak. Az 1670-es és 80-as évekre Dél-Somogyban az ún. török végvári szigetek: Babócsa és Szigetvár maradtak meg. 88 De már az őket eltartó és korábban meglévő kiszolgáló gazdasági háttér, a magyar lakosságú falvak nélkül. Ezt igazolta a Babócsa tartományból ránk maradt ottani török parancsnok 1674. április 14-én 89 kelt levele, amely szerint „...azokban a falvakban, ahol azelőtt 50 ház volt, most jó ha 15-20 ház áll". Világosan látszik tehát, hogy Szigetvár életében 1525-1664 között a szomszédságában lévő várak és mezővárosok, köztük elsősorban Babócsa és Kálmáncsa milyen kiemelkedően fontos szerepet játszottak. Azt is követhettük, hogy a Szigetvárral azonos fontos útvonalon fekvő főispáni Báthori birtokközpontot, Babócsát 1526-1542 között hogyan érte utol Sziget, majd gazdasági, stratégiai és más szempontokból is hogyan szárnyalta túl. Az is kétségtelen, hogy Babócsa 15321566 között már Szigetvár egyik fontos elővára volt, majd utána 1660-ig, Kanizsa elfoglalásáig a végvári magyarság támadásai ellen védte utolsó bástyaként a Dráva menti dél-somogyi láncban (1-5. ábra). Babócsa az 1606-1664 közötti „viszonylag nyugodtabb időszakot" már Szigetvár egyik török közigazgatási egységeként, javarészt várasközpontjaként, viszonylag csekély számú magyar lakossággal élte túl. Mellette Kálmáncsa a vidék és a távolsági kereskedelem egyik legfontosabb bázisát jelentette. 1526-1566 között a babócsai Báthori uradalom kiemelkedően fontos mezővárosa is volt, amelynek viszont alapvető gazdasági érdeke később is Szigetvárhoz kötődött. Ezért, mint Szigetvár ellátó bázisa pusztult el - magyar végvári érdekek révén - a tizenötéves háború végén. Kálmáncsának a pontos régészeti forrásait - Szigetvár történeti múltjának jobb megismerése céljából is - a közeljövőben alapos és mindenre kiterjedő kutatással 90 próbáljuk tisztázni.