Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - VASS ELŐD: Szigetvár város és a szigetvári szandzsák jelentősége az Oszmán-Török Birodalomban (1565-1689)

A szandzsákbég udvara népén kívül Szigetvárott még a kiosztott javadalom-birtokokból élő zaim - vagy timár - javadalmas szpáhik és lovasaik (törökül dzsebellik) éltek. Ezek számát 1577-ben az említett magyar jelentésben 125 főben szabják meg, de a következő kiegészítéssel is ellátják: a szpáhik közül ki húsz lóval, ki harminccal, ki tízzel és ki csak hárommal ülhet lóra. Általában a török szpáhik egy lovasra 5000 török akcse értékű javadalmas birtokot kaptak, de több magyarországi idzsmál defterben a legalacsonyabb javadalom összege 3000 akcse volt. Úgy látszik, a fenti 125 fő javadalom-birtokos mintegy 300 fős lovascsapatot ki tudott állítani. Szigetvárott a szandzsákbég udvara népén és a szpáhikon kívül még fizetésből élő zsoldos katonák is éltek. Az ezekről készült 1568-69. évi zsoldjegyzék (mevadzsib defteri) szerint a belső várban 112 janicsár és a külső várban, ti. a városban pedig 86 janicsár, 70 tüzér, 272 ulufedzsi lovas, 84 gyalogos azab és 87 martalóc szolgált. Összesen a török zsoldoskatonák száma akkor 711 fő volt. Az 1577. évi jelentés alapján 1505-1675 fő közötti török katona ottlétét feltételezhetjük. Ezt látszik valószínűsíteni az a korabeli beszámoló is, hogy a szigetvári bég több mint ezer emberrel rendelkezik. A török katonákat családtagjaik, nyugdíjasaik és a jövő-menők, állásra várók egészítették ki. Ők együttesen Szigetvárott általában mintegy 2000-2500 fős török muzulmán lakosságot alkothattak.

26 A szigetvári szandzsákban élő adófizető, hódoltatott mezővárosi és falusi népesség viszonyainak megismeréséhez az 1579. évi részletes török adóösszeírás adatai nyújtanak több megismerést. Ezek az adatok pedig a hane-adófízetők száma, a háztartások családfői, a fiúk, a testvérek, a szolgák és az özvegyek feltüntetett számai, amelyeket táblázatban mutatunk be. A szandzsák a mai Baranyában fekvő öt náhijéjének összesen 3685 családfője között csupán 2939 hane-adófizetőt találhatunk. A különbözetet jelentő 746 fő számába a török müszellem-szolgálatot vállaltak és a bírókat vagy más adómentességet élvezőket számíthatjuk be. Az összeírt fiúk számának aránya a családfőkéhez képest 60%-ot ért el, ami kedvezőnek mondható. A szolgák és az özvegyek esetében feltételezzük, hogy csak azokat írták össze, akiknek saját házuk volt, de szántóművelést nem végeztek. Ezeket a szolga néven feljegyzett személyeket a magyar zsellér fogalmával egyeztetjük. A családfők, a szolgák és az özvegyek számai mögött lehetett ténylegesen egy-egy ház vagy háztartás is. léhát 1579-ben a Szigetvárhoz tartozó Baranyában 3939 háztartással számolhatunk. Ha a hagyományosan alkalmazott 5-ös szorzószámmal való felszorzást elvégezzük, a nevezett öt náhijéban összesen 19.695 élő személy számítható ki.

27