Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - VASS ELŐD: Szigetvár város és a szigetvári szandzsák jelentősége az Oszmán-Török Birodalomban (1565-1689)

A hane-adófizetők és az összeírt családfők számai között átlagosan 5-40%-os különbséget tapasztalhatunk. Ez megoszlik úgy, hogy a vaskaszentmártoni náhijében cca. 5%-os az adófizetők javára, a sellyei náhijében pedig 40%-kal több a családfők javára esik. Valószínű, hogy ezek az arányok a falvakba való visszatelepülések időbeliségének ütemezése szerint változhattak ilyenné, mivel a letelepüléseknél a 3 éves adókedvezményt a törökök is biztosították. A sellyei náhijét ilyenformán később telepíthették újjá. 5. táblázat: A Szigetvári szandzsák adófizető népességének megoszlása 1579-ben a Görösgáli, a Babócsai, a Berzencei, a Segesdi és a Kanizsai náhije nélkül. Náhiyék Adófizetők száma Családink száma Fiúk száma Testvérek száma Szolgák száma Özvegyek száma Szigetvár 640 672 395 89 21 51 Sellye 794 1289 587 404 29 Siklós 473 511 244 75 27 Nagyharsány 692 825 602 195 113 Szentmárton 393 388 228 65 3 10 Összesen 2992 3685 2056 828 193 61 A táblázatban bemutatott összeírt fiúk száma szintén a települések újonnan, mintegy évtizeden belül való megtelepülésére enged következtetni. A családfők és a fiúk összeírt számai a sellyei és a nagyharsányi náhijék területén a legmagasabb, s ezek az új családalapításokat tükrözik. A törökök a 7-10 éves fiúkat vették számításba és írták be a defterekbe örökösként. A nagyharsányi náhije területén szerepel a legtöbb szolga, vagyis zsellér összeírása is. Az özvegyek legnagyobb számban a szigetvári náhije területén fordulnak elő, tehát itt töredékcsaládok fejeként, feltehetőleg zsellérként élhettek. Ezek az adatok bizonyítják, hogy nem csak az emberi életek pusztultak el, s nem csak az elvándorlás jelentkezett, hanem az elszegényedés is jelentősen megnövekedett. Káldy-Nagy Gyula kutatása szerint 1550-1579 között Szigetvár környékének lakossága 25%-kal lett kevesebb, 28 a török adóösszeírások feljegyzései alapján ezt értékelhető módon kimutatta. A lakosságcsökkenést valószínűleg az előbbi három ok egyformán kényszerítette ki. Somogy megyében az akkori Görösgáli náhije területén már 1564-ben a magyar adólajstromok feljegyzéseiben 268 olyan helység szerepel, amely a töröknek adózott és 64 olyan, amely nem adózott. A Drávától északra fekvő területen 1534-től 1596-ig a magyar adólajstromok szerint megállapítható, hogy az átlagos portaszám 14,12-ről 2,75-re zuhant le, s a lakott helységekben átlagosan a század vé-