Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - DÁVID GÉZA: Szigetvár 16. századi bégjei

vár bég vagy pasa lenne az utód, aki a Boszniai beglerbégség éléről került Szigetvárra, miután közben budai kajmakámként foglalkoztatva hiába igyekezett megszerezni az újabb pasai széket - kezdő időpontként 1587. március közepe kínálkozik.

91 Alig három hónap telt el, s megindult a Habsburg panaszáradat ellene. Ungnád Dávid levelek sorát fogalmazta meg, újra és újra azzal vádolva és gyanúsítva őt, hogy a császár országára akar törni, illetve hogy ténylegesen megszegte a békét. Az első megformulázások mai szemmel elég enyhék - „az Sasuar beg Zigethben igen giulekezyk, es byszonnyall azon wagyon hogy az eö felsége 92 tharthomaniara menyen" „biszonnial akarnaya az eö feölsege tharthomaniara wthni" -,

93 mégis ideges védekező reakciókat váltottak ki.

94 Olyannyira, hogy a budai pasa még vizsgálatot is elrendelt ebben a korai stádiumban.

95 A panaszok azonban nemhogy alább hagytak volna, hanem egyre élesedtek. Szeptember elején Ungnád nem kevesebbet állított, mint hogy Sehszüvár a beglerbég tudtával, sőt parancsára bontotta meg a frigyet, s támadt saját emberein kívül a koppányi, pécsi és mohácsi béggel együtt Kanizsa környékére, dúlt föl 18 falut és ejtett foglyul - feltehetőleg némi túlzással - 8.000 rabot. Hozzátette azt is, hogy a magyarok még időben észbe kaptak, a portyázok után eredtek, s olyan sikerrel küzdöttek meg velük, hogy a mohácsi béget levágták, a két másikat rabbá tették, emellett még 1.000 embert fogtak el élve, s ugyanannyit öltek meg, miközben maguk csak 11 (!) fős veszteséget szenvedtek. Végül kérte, hogy az elmenekült Sehszüvár béget példásan büntesse meg.

96 Két héttel később még keményebb hangon követelte ezt, az alábbi, némi furfangosságtól sem mentes módon: „Meg ertettwk hogy az Sasuar beg Berzenczen eömaga beszelette, hogy az wiszben es sárban torkig wolth, es abban elreitette magát. Ha szinthin minálunk wiszben nem halhatot es meg nem fogathatot meg, megys eönekye az thi hatalmas chaszarthok keötelen kellethyk foitua meg halnia, melliet eö regen meg erdemlette volna, mert eö Thokainal, Hidwegnel es mostan Canisanal mind egi uen baba el futamot, es az thi hatalmas chaszarthok népet undokul mészárszékre witte es elvesztette."

97 A dolog vége az lett, hogy a szultán a kapidzsibasit, Kurd agát küldte ki az ügy kivizsgálására, aki embereivel megkötöztette a béget, s a budai pasa elé vitette. Juszuf pasa azonban meg akarta őt menteni az uralkodó haragjától, s miután minden vagyonát a beglerbégségnek adta, 1587. november közepén feloldozást nyert vétkei alól. Az viszont nem állapítható meg rögtön, hogy ő volt-e a címzettje annak a feddésnek, amit 1588. szeptember 7-én tisztáztak le a Portán, s melyben egy ziámetbirtokos egyik falujának megháborítása miatt rótták meg - név nélkül - Szigetvár bégjét.

99 A bizonytalanság oka az, hogy már 1588. január vége tájáról van olyan