Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)
II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - SUGÁR ISTVÁN: Szigetvár kapitulációja és a megadási szerződés
járhatatlan ingoványt képezett, melyből a vár valóban „sziget"-ként emelkedett ki, délkeleti partjához pedig a város simult. Az optimális vízszintet gátakkal és zuhogókkal biztosították, így azután nagyobb csapadékmennyiség esetén sem emelkedhetett túlzottan magasra a tó vize, nem veszélyeztette a vár és a város védműveit, a földtöltéses falakat, s nem fenyegethette eláradással a várat és a várost. Viszont a nyári szárazság idején sem apadhatott le annyira a víz, hogy védelmül ne szolgált volna. A megkívánt magassági vízszint tartását több, egymással összehangolt berendezés, építmény révén oldották meg. A legfontosabb a város nyugati oldalánál épített azon kb. 650-660 m hosszú földtöltés volt, mely az Almás-patak víztömegét felfogta, s a vár körül és a város északi fele mentén hatalmas tóvá duzzasztotta. A vízállás délkeleti szögletén pedig, ahol a patak medre kiszakadt a tóból, egy gát, illetve zúgó szabályozta a víz szintjét, és biztosította a fölösleges víz elfolyását, melynek sodrát azután malom hajtásával kamatoztatták. A várost védő árokba ömlő víz mennyiségét is a tónál lévő gáttal szabályozták. (Az Almás-patak hajdani medrét a mai Szigetvár város keleti oldalán napjainkban is egy hosszan húzódó árok jelzi.) A tó a vártól nyugatra 420-600, keletre 260-440 m-nyire terjedt, északi irányba a 700 m-t is elérte, északkeletről, az Almás-patak völgyében még terjedelmesebb lehetett. A tónak azonban csak a központi fekvésű - mesterségesen kimélyített része volt szabad vízfelület, a távolabbi áthatolhatatlan mocsaras ingoványt alkotott. Egy igen pontos korabeli ábrázolás szerint a vártól északra egy bizonyos távolságban levert cölöpfallal szabtak határt a mocsárnak és akadályozták meg a várat övező - azt védelmező - víz eliszaposodását, sűrű vizinövényzettel való benövését. 23 Szemléletesen kifejezi a vár és környéke régi állapotát a mai geodéziai felmérés 23 ^ adatainak egybevetése. Eszerint a régi belső vár járószintje 114,2 m, az északkeleti bástyaudvaré 114,1 m, a külső várudvaré 115,3 m. A várat hajdan övezett tó feltöltődött mai legmélyebb feneke pedig 111,4-111,9 méter. A hajdani vízállással szomszédos északi, északkeleti és északnyugati térség is pusztán 116,9117 méter magasan fekszik. Bár Sziget messzi környéke 1686 ősze óta felszabadult a török hódoltság alól, sőt a császári kézben lévő fontos katonai bázis, Pécs csupán alig 40 km-nyire fekszik tőle, de 2 hosszú esztendőn át számottevő katonai akcióra nem került sor Sziget vára és városa kézrekerítésére.
