Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Kuti István-Újvári András: Mohács hadibázisának védelme 1687-ben

5.1. A Duna szakaszjellege Morfológiai szempontból a Duna három - egymástól jelentősen különböző - szakaszra bontható, melyben a mohácsi szakaszra (Paks-országhatár) jellemző az erősen kanyargó nyomvonal, változó meder. Vízjárása kétszeri, tavaszi és nyári áradást mutat, melyből a nyári okozza a nagyobb károkat. Az elmúlt évszázadokban ezek a károk a termőterületi elöntések mellett a hajóvontatóutak használhatatlanságában, a partok elmosásában és lakóterületi elöntésekben mutatkoztak. A történelem folyamán a magyar Duna-szakasz szabályozási feladatait három körülmény határozta meg alapvetően: - kiömlő árvizek elleni védekezés, - a jégtorlódások hatásának csökkentése, - a hajózás elősegítése. Az árvizek elleni védekezés már az Árpád-kortól kimutatható (pl. Csallóköz), de a XIX. sz. második feléig a töltésépítés a megyék feladata volt egységes szemlélet és műszaki összefüggés nélkül, tehát a jelenleginél kisebb hatékonysággal. (Nagyobb uradalmak is építettek területük védelmére gátakat pl. Kölked alatt, az Albrecht főhercegi uradalom.) (10) 5.2. Folyamszabályozások A török hódoltság előtt és alatt mederszabályozásról nem tudunk (bizonyos, hogy csak az árvédelem bírt jelentőséggel), tehát a középkori Duna nyomvonalát az I. katonai felmérés jól tükrözi, hiszen a legkorábbi mederátvágás és ezzel folyásmódosulás 1774-ből ismert, Pozsony térségében. (Kiss József kamarai mérnök tervei alapján készítették.) Nagyobb méretű folyamszabályozási tevékenység a XIX. sz.-ban - a jeges árvizek megszüntetésére - kezdődött, 1820-ban. A helytartótanács által kiküldött bizottság - Zichy Ferenc királyi biztos vezetésével - a Paks és a Dráva-torok határolta kanyargós szakaszon. Baja és Mohács között négy átmetszés építését kezdte meg Beszédes József műszaki irányításával. További 11 db átmetszés 1839-től készült Pakstól, Beszédes József tervei szerint (pl. az imsósi, fajszi, várszegi, bogyiszlói kanyarok), melyek 96 km rövidülést eredményeztek. A Tolna melletti borrévi átmetszés 1843-52. között épült, a 30 km kanyarulat 7 km-es egyenes ásásával. (10) Tudunk arról, hogy készült terv Baja-Mohács közötti szakaszra Sigray királyi biztos megbízására 1773-ban, Böhm (Cseh) Ferenc császári mérnök munkájaként, de megvalósítása nem ismert. (10) A mederátvágások lehetővé tették a lefolyási sebesség növekedését, viszont ennek hatásaként fokozottabb mértékben rongálódott a védtelen part is. Nyilván ettől az időtől datálhatok a Mohács fölötti partszakadások jelentékeny kárai.