Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Kuti István-Újvári András: Mohács hadibázisának védelme 1687-ben

5.3. Partszakadások Mohács polgárai jogosan rettegtek a víz elemi erejétől, hiszen a város a Ny-ra hajló, tehát ezt a partot és medret támadó Duna mellé települt. Valószínűleg ezért kellett foglalkozni a Helytartótanács Építési Hivatalának már az 1770-es években is a mohácsi partszakadásokkal. (3) A partvédő munkákkal megbirkózni képtelen mohácsi lakosok 1810-ben kérvényben fordultak a megyéhez segítségért. Érdemben csak 1813-ban kezdtek munkához, rőzsekötegekkel partvédő sarkantyúkat készítettek. A partvédelmi munka 1821-ben fejeződött be, de az 1822. évi helyszíni szemle már megállapítja, hogy azok tönkrementek, hatástalanok. (3) Eisenhut György megyei fő földmérő 1823. júliusában, helyszíni térképvázlatot is csatolva már azt jelentette, hogy a Budára vezető postautat 230 öl hosszúságban egy ölnyire közelítette meg a Duna, mederbeomlással fenyeget, az eddig mederbeszakadt terület 50 kh szántót is eltüntetett. (2) Röviddel a jelentést követően, 1823. augusztusában a postaút 50 öl hosszúságban beszakadt a folyóba, így a szántókon kicövekelt nyomon közlekedtek a járművek. Tehát már felmerült a postaút áthelyezésének szükségessége is. (3) A vízterelő sarkantyúk építése ugyan folytatódott, de célszerű partvédelem nélkül, 1832-ben sem szűntek meg a panaszok. Sőt még az 1867. évi, kormánynak felterjesztett jelentés is arról számol be, hogy az időközben megépült mohács-pécsi vasút állomási végpontját a Dunától hátrább kellett venni (a vasutat a Dunagőzhajózási Társaság építette 1857-ig). A partszakadások tehát kikényszerítettek számos műszaki beavatkozást, így a postaút áthelyezését, a Duna-part védelmének kiépítését, amit a Dunagőzhajózási Társaság 1864-74 között valósított meg és jelenleg is biztonságos. A partvédelem elkészülte után a károk mérséklődtek, majd további védőművek építését követően megszűntek, de ezalatt a rövid idő alatt - helyenként különböző - 50-150-200 m magasparti (a város É-i szélétől a Csele patak torkolatáig), és városszegélyi (a település Duna-parti részén) sávot mosott el a Duna Mohács alsóvárosig. (4. ábra.) Méréseink szerint a partszakadások mértéke a szerb temetőnél 180 m. Mohács városnál 50 m szélességű partszegélyre tehető, és világos ezek után az országút áthelyezése is, még a temető rovására is. 6. A sánc geodéziai felmérése A Mohácsi Görögkeleti Egyházközség támogatása mellett a meglévő - és ma már temetkezési helyül is szolgáló - sánc geodéziai felmérése elvégezhető volt. (5. ábra.)