Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Kuti István-Újvári András: Mohács hadibázisának védelme 1687-ben

A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére készült Budától-Belgrádig c. válogatott dokumentumrészletek szerkesztője, a kötet bevezetőjében méltatta az elhunyt Horváth Kázmér helytörténész áldozatos munkáját. Horváth Kázmér az 1930-as évek elején, egyrészt saját költségén, másrészt némi állami, valamint megyei pénzügyi támogatással osztrák és németországi levéltárakban, az ún. „második mohácsi csata" történetének feltárásához kutatásokat végzett. " Kutatásainak eredményéről, az 1936-37-es években, mintegy 18 alkalommal - főleg újságcikkekben - számolt be a nagyközönségnek. Baranya megye akkori alispánjához írott jelentésében részletesen beszámolt a fellelt forrásértékű dokumentációk számáról, egyúttal kételyeit is közölte a csata pontos helyét illetően. A kutató hagyatéka 1975-ben a Baranya Megyei Levéltárba került. A hagyaték rendezésekor több olyan kéziratot vettek számba, melyen az eredeti szerző kilétét nem lehetett megállapítani. Egy ilyen kézirat volt a 206-208. oldalszámozású fénymásolatos irat, melynek hátlapján, a kutató kézírásával csupán Tobias von Hasslingen volt ráírva. A gótbetűs, német kézírásos szöveg fordításakor láttuk, hogy az 1687. évi augusztus 11-12. napi hadieseményeket tárgyalja életszerűen. Hivatásos és amatőr történészek lázas nyomozásba kezdtek az eredeti szerző személyazonosságának megállapítása miatt. Külföldi levéltárakban írásazonosítások, összehasonlítások történtek és egy jól összehangolt „csapatmunkának" köszönhetően határidőre megjelent a dokumentumgyűjtemény kötete, benne Tobias von Hasslingen vezérőrnagy, az egyesült császári hadsereg főszállásmesterének „parancscéduláiból" összeállított hadinapló, az 1687. évi hadjáratról. Horváth Kázmér kutatásaival úttörő munkát végzett, de ahogy azt az alispánhoz írt jelentésében leírta: „sajnos az idő rövidsége és a pénz hiánya miatt, semmit sem hoztam magammal" (pl. a müncheni levéltárból). Viszont ha nem is hozott semmit, amit átnézett, vizsgált, úgymint kéziratok, levelek, fogalmazványok, térképek, rézmetszetek címeit jegyzékbe foglalta és ezzel egyúttal megkönnyítette az utókor számára az általa feltárt adatok ismételt elemzését, értékelését.