Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Farkas Gábor: „Budától-Belgrádig" (Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez című kiadvány bemutatása)

keresztény táborban, mivel e várakat megtartani a keresztény seregek nem tudják. Badeni Lajos levelében az udvari haditanács elnökének javasolta, hogy Székesfehérvár elfoglalása azért lenne sürgős, mert a hadsereget téli szállásra kell vinni, s az állomásoztatásnak legjobb helye lenne Székesfehérvár, mivel ez a vár az örökös tartományokhoz közel van, így oda az élelmiszer- és a lőszerutánpótlás is eljuthat. 3. A közölt mustrajegyzék kapcsán megemlítem, hogy a bajor választófejedelem seregében egy Magyarországon toborzott huszárezred szolgált. Az ezred parancsnoka Lidi von Borhula bajor ezredes lett, aki az ezredet 1688 tavaszán állította ki. Az ezredbe elbocsájtott végváriak, Thököly seregét elhagyó kurucok mellett ott volt a föld népe is. Az ezred tiszti ill. parancsnoki karában találjuk Andrássy Pétert, aki alezredesi rangban az ezred helyettes parancsnoka; itt van Nesztorovics Pál főstrázsamester, továbbá a 8 századból álló egység parancsnokai: Andrássy György, Csáki István, Sennyey Ferenc, Barkóczy Ferenc, Draskovics Farkas, Fittos Ferenc, Forgách Simon. Kiderül a forrásokból, hogy az udvari haditanács, de a keresztény csapatok nem magyar tisztjei is bizalmatlanok a magyar hajdúkkal, huszárokkal szemben, és nem is szívesen alkalmazták őket a császári hadseregben. A Lidi báró alá rendelt ezred legénysége azonban kemény próbákat állt ki. A lovasezred 800 főből állt. Lidi báró büszkén írta egy jelentésében, hogy „jöhet a mustrára akár maga a választófejedelem is, itt olyan remek kiállítású és pompás ezredet talál, amilyet eddig még senki nem látott". Igazat kell adnunk Nagy Lajosnak, aki azt a megjegyzést fűzi az ezredparancsnok jelentéséhez, hogy a magyar huszárezred tanulóiskolája nem a gyakorlótér volt, s nem is a báró nevelte őket harcedzett katonákká, hanem a kemény harctéri élet. Az, hogy tapasztalt katonák álltak be a huszárezredbe, jelzi a mustrajegyzék is. Több katona neve után néhány szavas minősítés vagy egyszerűen csak megjegyzés áll. Ilyesmik olvashatók a jegyzékben: „Thököly alatt főstrázsamester"; „egykor hadnagy Thököly alatt"; „híres portyázok és az egység magját képezik"; „híres kalauz"; „régebben zászlós volt"; „Thököly kalauza volt"; „káplár volt Barkóczy generálisnál"; „egykor századparancsnok". Az Andrássy György által vezetett század hadnagyáról, Gulyás Jánosról pedig azt jegyzik meg, hogy „a leghíresebb portyázó egész Magyarországon". Hogyan nézett ki egy korabeli magyar huszár? Idézet a kötetből: „Minden toborzott huszárnak volt egy felnyergelt lova,- az ezredparancsnok magyaros nyereglakarót adott nekik, melyet azonban Miksa Emanuel címere díszített. A címert keresztbe hímezték a takaró sarkaiba. A huszárok ruházata kék színű, amely a választófejedelem kedvelt színe is. A huszár piros csizmát hordott, kalapját sastoll díszítette. Pisztolyukat piros tokban tartották, vállukat farkasbőr kacagány fedte, melyet ezüstözött gomb fogott össze. A tiszteknek tigrisbőr járt a farkasbőr kacagány helyett. Az ezred szabályzata leszö-