Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Farkas Gábor: „Budától-Belgrádig" (Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez című kiadvány bemutatása)

kesztője kapcsolatot talált a karlsruhei, a bécsi, a müncheni illetékes levéltárak munkatársaival, és az ott őrzött levéltári anyagban az 1686-1688. évi magyarországi hadjáratra vonatkozóan kutatás indult. Ez a tevékenység egyébként része volt annak a nagyobb szabású kutatómunkának, amely a Kárpát-medence országain is túlterjedt, és érintette szinte mindazon országok levéltárait, melyekben a török kiűzésére, a hadjáratok lefolyására, a hódoltsági területek újrarendezésére adat, forrás volt feltalálható. E kutatási tevékenység eredményeképpen több olyan tárgyú, kiváló forráskiadvány, tanulmány publikálása történt, melyek a török magyarországi uralmának megszűnésével foglalkoznak. Ezeknek a nívós munkáknak a sorát gyarapítja a Szita László által szerkesztett kötet is. A tanulmányok közül megemlítem mindjárt az elsőt, Nagy Lajos munkáját, amely az 1686-1687. évi hadjáratot írja le, külön foglalkozik az 1686 őszi délmagyarországi, az 1687. évi nagyharsányi csatával, az eszéki hadművelettel, szemléletesen ábrázolja a nagyharsányi győzelmet, szól a csata következményeiről. Szita László tanulmánya a császári hadsereg 1687. évi őszi - erdélyi hadjáratával ill. Erdély okkupációjával foglalkozik, majd Belgrád bevételét, továbbá a szlavóniai és boszniai hadjáratot írja le. Mindkét tanulmányhoz bőséges jelzetanyag járul, amely mutatja a szerzők sokoldalúságát, hisz a jelzetek megadása mellett még megjegyzéseket is fűznek az egyes eseményekhez. A kötethez biográfiai adatokkal bővített kitűnő mutatót Gerhard Seewann, a kötet mentora készítette és az ő érdeme a helynevek pontos azonosítása is. A szerkesztő horvát és német nyelvű tartalmi összefoglalást illesztett a kötethez, s ezzel jelzi, hogy a mű nemzetközi érdeklődésre is számot tart. A kötetből néhány általános érvényű kérdést kívánok kiemelni, és ezzel felhívni az olvasók, kutatók figyelmét is a mű hasznos voltára. 1. Buda elfoglalása után a császári csapatok a török hadak, ill. Szülejmán nagyvezír üldözésére indulnak, és eközben Simontornya, Pécs, Siklós stb. erődök, várak a keresztény csapatok kezére kerültek. Ugyanakkor még az igen jelentős dunántúli végvár, Székesfehérvár, ahol 4 ezer török fegyveres tartózkodik, továbbá a Sárvízen túli Palotában, továbbá Veszprémben, azután a balatoni végek egész sorában egészen Kanizsáig a török uralom továbbra is fennállt. A kortársak Buda után Székesfehérvár ellen kívántak fordulni, mert annak stratégiai jelentőségével - mindkét fél szempontjából - tökéletesen tisztában voltak. 2. Az Eger, Várad, Székesfehérvár elleni esetleges császári hadműveletekről 1687 elején, nyarán is szó volt. Tény, hogy a székesfehérvári török az összeköttetést Belgráddal mindvégig fenntartotta. Badeni Lajos javasolta Székesfehérvár elfoglalását, annál is inkább, mivel a keresztény seregek helyzete - Badeni Lajos szerint is - a Dél-Dunántúlon igen bizonytalan, így Siklós, Pécs lerombolásáról és feladásáról beszéltek a