Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Stjepan Srsan: Törökök a XVI. és a XVII. századról szóló horvát irodalomban (fordította: Rohrerné Kovácsevics Zsuzsanna)

kínálkozott a törökök teljes kiűzésére Európából, de néhány európai uralkodó politikájának „jóvoltából" a törököknek még sokáig sikerül ezeken a területeken maradniuk. Amikor a 16-17. századról szóló, elsősorban a törökökhöz kapcsolódó forrásokról és irodalomról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy bár ezek első megjelenésüktől egészen napjainkig számosak, de egyes korokban és területeken nagyon eltérőek. Ráadásul az anyag nagy része még feltáratlanul fekszik levéltárakban és más intézményekben. A 18. századig Horvátországban kevés volt a nyomda, így a nyomtatott kiadványok száma is elenyésző, viszont egy erősebb kulturális-művelődési tevékenység sem fejlődhetett ki, mert az akkori viszonyok azt nem tették lehetővé. Emiatt a könyvek nagy száma más európai központokban került nyomtatásra, ahova számos író, szellemi alkotó menekült a törökök elől. Ezért a 16-17. századról szóló horvátországi irodalom a határokon kívüli kiadványokhoz képest szegény. Nagyon hasznos és szükségszerű lenne egy olyan bibliográfia összeállítása, mely a nyomtatás helyére való tekintet nélkül tartalmazná valamennyi értékesebb munkát, és melyben feldolgozásra kerülne a 16-17. századi horvátországi török korszak. Csak így kaphatnánk teljes képet egy ilyen fontos korszakról szóló forrásokról és irodalomról. Sajnos fennáll annak a veszélye, hogy ezek a kérdések egyoldalúan kerülnek feldolgozásra, a fontosabb forrásokba történő betekintés és azok megismerése nélkül. A kinyomtatott forrásokon és irodalmon kívül Európa-szerte nagy számban találhatók, gyakran népünk történelmének megismeréséhez létszükségletű tartalommal bíró kéziratok is. És ha mindehhez még hozzávesszük az eddig még alig felkutatott tájékoztató jellegű forrásokat, valamint a történelmi anyag nagy részének megsemmisülését, akkor láthatjuk, hogy mennyi még a tennivalónk ahhoz, hogy megfelelő képet kaphassunk a népünket az oszmán birodalom alatt ért eseményekről és az akkori időkről. Sajnos, a mai törekvések kevés figyelmet fordítanak arra, ami háromszáz és annál is több évvel ezelőtt történt, így sem szakember, sem eszköz nincs elegendő ezekhez a kutatásokhoz és munkákhoz. A bibliográfiai feldolgozásokra azért van szükség, hogy rámutassanak azokra a már nyilvánosságra hozott alapforrásokra és munkálatokra, amelyek majd fölváltják az eddigi elsődlegesnek tartott alapvető kutatásokat. Kétségtelen, hogy lényegüket tekintve ettől még nem lesznek mélyebbek a kutatások, de a történetírásnak nem lenne szabad megelégednie a már kinyomtatott munkákkal, hanem új forrásokat és feldolgozásokat kellene felmutatnia. Ha a 16-17. századról szóló publikációkról beszélünk, lehetetlen a törökökről szólókat teljesen elkülöníteni a többitől. Hiszen a parasztmozgalmak, a Zrínyi-Frangepán-összeesküvés, az általános társadalmi-gazdasági helyzet,