Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Varga J. János: Az 1683-1687-es katonai sikerek politikai következményei

ről tájékoztatta az uralkodót, hogy jogalapot teremtsen a Thököly Imrével rokonszenvező felső-magyarországi nemesek és polgárok perbe fogásához. Gyanúja abból táplálkozott, hogy Munkács védői közül soknak családtagjai, rokona, vagy barátja élt a vidéken, ök valóban folytattak titkos érintkezést a várbeliekkel, időnként levelet is váltottak. De ennek a kapcsolatnak nem volt politikai vagy megalapozott katonai háttere, hiszen a császáriak 1685 vége óta szilárdan kezükben tartották Felső-Magyarországot, s Thököly bármennyire is szeretett volna segíteni a körülzárt várbelieknek, nem tudott, mert nem kapott segítséget sem a váradi pasától, sem mástól. így azután Caraffa az említett „bűnök" alapján, s egy Szentiványi László nevű besúgó közreműködésével látványos pert kovácsolt össze Eperjesen.

5 Lipót császár engedélyével 1687. március 3-án saját elnökletével létrehozta a németekből és magyarokból álló tizenkét tagú eperjesi vértörvényszéket, amely a februárban letartóztatott első áldozatok fölött már március 5-én kimondta a halálos ítéletet. Vérpadra került Keczer András nemesúr, aki olyan családból származott, amelyik mindig vezető szerepet vállalt a protestánsok vallásszabadságáért vívott küzdelemben, Zimmermann Zsigmond, régi, tekintélyes eperjesi nagykereskedő család ivadéka, a helybeli protestáns iskola felügyelője, továbbá Rauscher Gáspár és Baranyai Ferenc eperjesi polgárok. Március 22-én kivégezték Keczer Gábor, Sárossy Márton Sáros megyei nemeseket és Fleischhacker György, Medveczky Sámuel, Schönleben György eperjesi polgárokat. Áprilisban belehaltak a kínzásokba Radvánszky György és Palásthy Gábor Zólyom megyei nemesek. Májusban további kilenc nemes és polgár jutott hóhérkézre Zólyom és Abaúj megyéből, valamint Eperjes és Kassa városából, meg három szolgarendű, akik urukat követték a halálba.

6 Az ítéleteket Eperjes piacán hajtották végre, ahol Caraffa egy nagy faalkotmányt állíttatott föl. Annak tetejére vezették az elítélteket, hogy mindenki jól láthassa: előbb kezüket vágták le, majd kivégezték őket. A nagyszámú nézősereg hangos kiáltozása és zokogása kísérte őket a halálba. Május végén Lipót „dicséretes" munkájának folytatására ösztönözte a tábornokot, aki készségesen megfelelt feladatának, s katonáival újabb áldozatokat fogdostatott össze. Erre olyan rémület támadt Felső-Magyarországon, hogy sokan Lengyelországba menekültek. A vérengzésnek csak a pozsonyi országgyűlés vetett véget, ahol az elhangzott tiltakozásokra Lipót november 3-án elrendelte az eperjesi rendkívüli bíróság feloszlatását. Az 5. törvénycikkben bűnbocsánatot biztosított a „zavaros időkben" elkövetett vétségekre, kiterjesztve azt az eperjesi vérbíróság még ki nem végzett elítéltjeire s a már meghaltak utódaira és örököseire. Kivéve a felkelés fejét, Thököly Imrét s az ezután is vele tartókat.

7 Kevésbé véres, de politikai súlyát tekintve sokkal jelentősebb események zajlottak ebben az időben az erdélyi fejedelemségben. 1685 őszén Thököly Imre felső-magyarországi fejedelemségének bukásával és Habsburg-kézre ju-