Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Varga J. János: Az 1683-1687-es katonai sikerek politikai következményei

tásával a császári csapatok Erdély határához érkeztek. Apáti Mihály fejedelem és Teleki Mihály főgenerális is tisztában voltak ennek veszélyével, s taktikázni kezdtek, hogy megvédjék Erdély belső önállóságát. November elején vették át Lipót szeptember 17-én kelt levelét, amelyben az uralkodó közölte, hogy a császári-királyi katonaság egy része Erdélyben fog telelni. Ezzel egy időben Caraiía tábornok parancsára katonai egységek léptek Kővár vidékén Erdély területére. Apáti hiába próbálta öt hónap alatt kifizetendő 100 000 tallérral távol tartani a kvártélyozó katonaságot, az év végén Friedrich Schertíenberg tábornok vezetésével császári csapatok vonultak be Máramaros vármegyébe, Kolozs megyében pedig Csáky László lovasezrede szállásolta el magát. Ezzel tulajdonképpen - egyelőre téli kvártély ürügyén - megkezdődött a fejedelemség katonai megszállása. Apafi udvarával együtt Erdély déli végébe, Szehenhe húzódott és katonasággal vette magát körül, mert Schertfenherg tábornok hamarosan a fejedelemség belsejébe, Kolozsvár mellé vezényelte egységeit és Csáky magyar lovasságát. Fegyveres összecsapásra ugyan nem került sor, de ezek után a Bécsbe menesztett Haller János vezette küldöttség nem sok jóra számíthatott. Védelmet kértek a török ellen és azt, hogy csatlakozhassanak a nemzetközi szövetséghez. Az ár azonban igen magas volt: Lipót pénzt, katonát és élelmet kívánt, s uralmának elismerését Erdélyben. A tárgyalások nagyon elhúzódtak, végül 1686. június 28-án Haller János aláírta a módosított szerződést. Eszerint I. Lipót átveszi Erdély védelmét, de az ország hadereje Apafi fennhatósága alatt marad. A király elismeri Apafi fejedelemségét és fia utódlását, akinek halála után szabad fejedelemválasztás következik, a török elleni védelemre Erdély évi 50 000 tallért fizet, s a háború idejére átengedi Kolozsvárt és Dévát a császári katonaságnak. Teleki Mihály nem fogadta el a szerződést, mire Scherffenberg tábornok fenyegetően Szelénhez vonult. A katonai összecsapásig fokozódó feszültséget végül Apafi fejedelem megbízottainak és Scher tfenbergnék az augusztus 7-én kötött megegyezése oldotta fel, amely kimondta, hogy az átengedett Kolozsvár és Déva őrségét kivéve kivonják a császári-királyi katonaságot Erdélyből. Scherffenberg tábornokot azután az ostromlott Buda alá rendelték 12 000 fős seregével, így a fejedelemség egyelőre megmenekült a nyílt katonai megszállástól.

8 A Buda visszafoglalása után kialakult politikai légkör és Caraffa tábornok 1687-es eperjesi akciója azonban csakhamar megteremtette ennek feltételeit is. Amikor Lotharingiai Károly a nagyharsányi siker után 1687 őszén átlépte az erdélyi határt Székely hídnál, senki sem gondolt az ellenállásra. A herceg egyszerűen beüzent a szatmári német várparancsnokkal a Radnóton üléssző fejedelmi tanácsnak, hogy Erdély felszabadítására érkezett, ezért biztosítsanak katonáinak téli szállást, élelmet és az általa megjelölt várakat, városokat adják át. A tanácsülés ugyan elutasította a fővezér követeléseit, de Teleki Mihály - mivel Erdély nem tudott volna ellenállni - elősegítette, hogy Károly herceg követeléseit teljesítsék. Kolozsvár október 18-án, Szamosújvár két nap